Bodnár László közel az ötvenhez a pellérdi csapatban

Négy visszatérést egymást kisegítve közösen számolunk össze, ámbár lehet, hogy több is volt. A legújabb a pellérdi felkérés, amelyre igent mondott. Az egykori PMSC-s és jelenlegi öregfiúkbeli csapattársa, Turi Zsolt, a pellérdiek játékos-edzője szólt neki, hogy be kellene ugrani, mert az első számú kapusa a bajnokság közben nyaralni ment. Bodnár László két meccset már le is játszott.

– A rutin sokat számít. Szerencsére súlyfeleslegem nincs, már a pellérdi ajánlat előtt lementem 93 kilóra. Ugyanúgy elvetődök, mint régen. Nagyon komolyan veszem, még ebben a korban sem tudok veszíteni – mondja.

[caption id="" align="alignleft" width="350"] Bodnár László kirobbanthatatlan (fotó: Laufer László)
[/caption]Csütörtökönként kispályázik, szombat általában a nagypályás öregfiúk bajnokságé, vasárnap pedig két hete a megyei I-ben szerepel. És még mielőtt valaki elszörnyülködik, amúgy „levezetésként” már egy hónapja egyfolytában éjszakás műszakban dolgozik, raktáros a MiZo-nál, este 6-kor kezd. Még jó, hogy Pellérden nem kell edzésre járnia. Márciusban lesz ötven, de még kedvét leli a futballban, ezért csinálja. Otthon nem tapsikoltak neki, amikor bejelentette, hogy Pellérden (is) véd. Lebeszélni azonban nem tudták az újabb kalandról.

Együtt idézzük fel a régi szép időket az egyszeres válogatottal. Újpest (kétszer), PMSC, Union Berlin, Komló, Postás, Kinizsi, Lánycsók, Kökény, Decs és most Pellérd. Több mint kétszázötven élvonalbeli meccs. Két csúcs, egyszer 649, egyszer pedig 732 percen keresztül nem kapott gólt az élvonalban. Egyet nem bocsát meg magának, úgy véli, lehetett volna erőszakosabb is, amikor 1992-ben visszajött Németországból, az FC Union Berlintől és hagyta, hogy ráfogják: öreg már. „Pedig akkor csak harminchárom voltam, még lehetett volna négy-öt jó évem.”

Már túl a negyvenen egy salgótarjáni öregfiúktornát törött lábujjal és más sérülésekkel szenvedett végig, mégsem volt hajlandó lecseréltetni magát. „Ha fociról van szó, nincs fájdalom” – jegyzi meg.

A mai futballisták számára akár megszívlelendő is lehet.