Cingár lett az új beceneve az ötven kilót ledobó edzőnek

Mindig is jókedélyű, életvidám ember volt, így nem meglepő, hogy manapság is sokat mosolyog. De talán mégis picit többet annál, mint korábban. Láthatóan jól érzi magát a bőrében.

Nem csodálom. Tavaly ilyenkor még nehezére esett a mozgás, nem megbántva őt, szinte úgy döcögött végig a pályán. A hatalmas túlsúly miatt mind a szakmájában, mind a magánéletében került kellemetlen helyzetekbe, ami aztán arra ösztönözte, hogy változtasson. Drasztikusan.

– Mindig tisztában voltam a saját felelősségemmel. Amikor legutóbb interjút készített velem, mondtam is, hogy fogyni kéne, de aztán sajnos nem sikerült. Talán több akaraterőre lett volna szükségem – meséli Volcsányi Csaba, a PMFC kapusedzője. – Életem egyik legnagyobb szakmai lehetőségét is pont a túlsúlyom miatt nem kaptam meg, azért maradtam le róla. Ezt követően pedig komolyan elkezdett frusztrálni ez a helyzet. Sajnos gyenge voltam, keveset tettem ellene. Csak akkor kezd el komolyan foglalkozni ezzel az ember, amikor már az egészsége is veszélybe kerül.

Márpedig neki eljött ez a pont is. Műteni kellett volna a térdét, de a súlya miatt nem lehetett. Ekkor leült dr. Papp Zsolttal, aki a PMFC csapatorvosa, nem mellesleg korábbi csapattársa, s a baráti beszélgetés végére megszületett az elhatározás: bármennyibe is kerül, elvégeztet egy gyomor bypass műtétet, aminek köszönhetően biztosan lefogy.

– Tavaly szeptember 27-én műtött dr. Mohos Elemér, azóta ötven kilóval vagyok könnyebb. S hogy miért ezt az utat választottam? Azért, mert más megoldással nem lehetett volna elérni ilyen gyors fogyást. Nekem pedig fontos volt, hogy a súlyom nagy része gyorsan tűnjön el. A térdem, az egészségem, a magánéletem és az edzői pályafutásom miatt is. És elárulom, ez még nem a végállomás, további húsz kilót szeretnék fogyni.

Az biztos, hogy jó úton halad, érzi magán. A húsz-huszonöt perces séták során már nem kell megállnia, nem kell beiktatnia ötperces pihenőket, és ha felmegy a lépcsőn, nem veri le rögtön a víz. Nem mellesleg: könnyebb az edzések vezetése is.

– Tényleg nagyon zavart már ez az egész, és tudtam, hogy magasabb osztályban nem lett volna esélyem dolgozni. Márpedig én szeretnék feljebb lépni, szeretném, ha a PMFC-vel a nyártól már a második vonalban lennénk. Létre is fog ez jönni! Bízom a stábban, bízom a csapatban, úgy gondolom, megnyerjük a bajnokságot.

Így legyen! A rendszerint elég vidám, csipkelődős szakmai stábon belül pedig a kollégák lassan kereshetnek valaki mást, akit a jövőben zrikálni fognak. Volcsányi kapott már eleget, többek között azért is, mert a túlsúlya miatt jó hangosan horkolt – zengett a csapatbusz utazás közben. Mostanra változott a helyzet.

– Új becenevet kaptam, immár Cingárnak hívnak – mondja nagy mosoly kíséretében. – Egyáltalán nem bánom. Jókat nevetünk rajta, a lelkemnek pedig kifejezetten jót tesz, hogy ezzel tudunk viccelődni. Ez is jelzi, hogy a műtét elérte a célját.

Ifiválogatott volt

A PMSC-ben nőtt fel, 1979-től végigjárta a ranglétrát, s ifiválogatottságig vitte. A felnőttcsapatban nem tudott bemutatkozni, igaz, nem volt könnyű dolga a konkurencia miatt: Bodnár, Bogyay, Kovácsevics, Udvarácz, Rott mind ragyogó kapusok voltak. Innen elment a PVSK-hoz, a katonaság alatt szerepelt a Kaposvári Honvédban, majd jött a Bóly, ahol 1994-ben súlyos térdsérülést szenvedett, ami magasabb szinten a pályafutása végét jelentette. Az edzősködéssel 2005 óta foglalkozik, Bogád után jött a Kozármisleny, majd a PMFC.