Dárdai Pál szerint négy pontot összeszedhet, s ennyivel továbbjuthat a magyar válogatott

Valamivel több mint egy félidőt bírt – kicsit előbb kellett volna kiszállnia. A mérkőzés után, az öltözőben már mondta is, hogy nem kellett volna ennyi ideig a pályán lennie, de...

– De maradtam, pedig nem esett jól. Én akkor szeretek focizni, ha rendesen felkészültem, és ez most nem így történt. Volt egy vádlisérülésem, ami után csak most kezdtem el mozogni, kocogni, vagyis nem voltam jó állapotban. Először nem is akartam játszani, aztán egy félidőre rábeszéltek, végül még több lett belőle. Most a combomat fájlalom, de szerencsére nincs komolyabb baj.

„Jó második félidőt játszottunk”

A szombat délutáni mérkőzés után aztán jöhetett egy újabb futballmeccs – immár a képernyő előtt ülve a jó baráttal, Juhász Zsolttal. A magyar–horvátot együtt nézték, s nyilván együtt örültek Dzsudzsák Balázs gyönyörű szabadrúgásgóljának.

– Jó második félidőt játszottunk. Egyik fél sem kontrollálta a játékot a mérkőzés során, labdaszerzésekből voltak megindulások. Utána megnéztem a német–angolt, az más típusú meccs volt, ott kontrollálták a játékot a felek. De visszakanyarodva: a második negyvenöt perc tényleg jól nézett ki. Ugyanakkor tudni kell, hogy ezeknek a barátságos mérkőzéseknek manapság már csak csapatépítő szerepük van, azért vannak, hogy megmaradjon a megfelelő morál. Az igazi értékmérők csakis a tétmeccsek.

Továbbjuthatnak a csoportból

Amelyekből legalább három lesz az Európa-bajnokságon: június 14-én Ausztriával, 18-án Izlanddal, 22-én Portugáliával csap össze a magyar válogatott. Hogy lehet-e több meccsünk, illetve mire lehet számítani, arról Dárdai így vélekedett.
– Ha fegyelmezettek leszünk, négy pontot össze lehet szedni, annyi pedig elég lehet a továbbjutáshoz. Onnantól kezdve pedig már belép a szerencsefaktor is. No meg az, hogy mennyire bírják majd a játékosok a sorozatterhelést. A jó erőállapot egy ilyen tornán az egyik legfontosabb tényező, ezért ha most mindenki visszamegy a klubjába, a hátralévő időszakot végig kell játszania. A megfelelő kondi csak akkor van meg, ha folyamatosan játszik az ember, teszi a dolgát.

Amit megígért, azt megcsinálta

Ahogy tette ő is akkor, amikor a magyar válogatott szövetségi kapitánya volt. Az a hangulat, atmoszféra, ami a magyar–horvátot, és úgy összességében manapság a magyar csapatot körülveszi, valahol Dárdai idején kezdődött.
– Én azt szoktam mondani, hogy amit annakidején megígértem, azt megcsináltam, egy alapot tudtam adni. A sajtótájékoztatón elhangzott minden szavam ül. Össze kellett hozni a médiát, a csapatot, a közönséget, és ez is sikerült, megvalósult. Az a tűz, ami most van, az maradjon is meg a folytatásra! A csapat most is komplett, együtt van.

„Csisziküljük még egy kicsit”

Ahogy a Hertha Berlin is. A német klubjával szenzációs sikereket ér el Dárdai, hiszen ahelyett, hogy valahol a tabella második felében szerénykednének, hetek óta ott vannak a harmadik helyen.
– Egy klubcsapatnál egyszerűbb dolga van az edzőnek, hiszen minden nap dolgozik a játékosokkal, látja, hogy mit lehet és kell fejleszteni. Sok tréner ott „fogy el”, hogy egyszerre kér mindent, pedig ez nem megy. Lépésről lépésre kell haladni. Ha valami nem megy, akkor csisziküljük még egy kicsit, ami meg már megy, azt egy kicsit félre lehet tenni. De az alap a fegyelmezettség és a fittség! Nagyon büszke vagyok a fiúkra a Herthánál, mert támadásban és védekezésben is mindent megcsinálnak, pedig ez egy zömében fiatal társaság, a védelemben 22–23, a középpályán 24–26 éves játékosokkal, csak Kalou és Ibisevics van harminc felett. Jó elegyet alkot ez a csapat.

Annyira régóta harmadikak, hogy...

Amely ugyebár a harmadik helyen trónol. Ez pedig Bajnokok Ligája-indulást érne a szezon végén.
– Nem kell álmodozni! Tudjuk, hol vannak a határaink, és mi most pont ott vagyunk. Ha leszünk mondjuk hetedikek a bajnokságban, és be tudunk csorogni a Német Kupában a döntőbe, akkor az nagyon nagy dolog lesz. Biztos kiesőnek tituláltak bennünket, nem adott senki egy fillért sem a bentmaradásunkért, most meg jönnek a dicséretek. De ez nem egyedül az én munkám, egyedül nem mennék semmire. A szakmai stáb a fontos: kevés olyan csapat van, amelyikre azt mondják, hogy látszik a stáb munkája, nos, a miénk ezen kevesek közé tartozik. Látszik a kézlenyomatunk, kulturáltan futballozik a Hertha. A srácoknak most adtunk négy nap szünetet, hogy mentálisan kellőképpen felfrissüljenek. Van időnk felkészülni a következő bajnokira, mert csak vasárnap játszunk a Mönchengladbachhal. Idegenbe megyünk, s bizony ott, Gladbachban benne van, hogy kikapunk, de ha nyerünk, az tényleg sokat jelentene. Ha már egyszer régóta harmadikak vagyunk, akkor tényleg érdemes azért küzdeni, hogy ott is maradjunk!
Kívánjuk, hogy maradjanak ott! Csodálatos eredmény lenne egy bajnoki bronzérem – mondjuk egy kupaarannyal kiegészülve...

Pali, Marci, Bence – jönnek a fiatalok

A Hertha Berlinnél manapság már nem csak az édesapáról, a felnőtt csapat vezetőedzőjéről beszélnek sokat, egyre többször kerülnek szóba a kis Dárdaik, a gyerekek. Nemrég egy videón azt lehetett megcsodálni, ahogy a középső fiú, Marci hatalmas gólt lő ballal a bal felsőbe a Mönchengladbach elleni korosztályos bajnokin – naná, hogy mindenkinek rögtön az apja jutott eszébe róla, aki szintén képes volt hasonló bombákra (például az angolok ellen – az egy hatalmas dugó volt).
– A válogatott meccsek miatt ilyenkor fel szoktuk tölteni a Hertha felnőtt keretét fiatalokkal, U23-as, U19-es, U17-es játékosokkal. A héten nyolcan edzettek velünk, köztük a legnagyobb fiam, Pali is. A középső, Marci az U14-esek csapatkapitánya, és tényleg nagyon jól rúg, de azért, mert szerez egy szép gólt, még nem fogunk napokig ünnepelni. A legkisebb, Bence külön történet. Ő az U11-eseknél játszik, pedig még csak tízéves. Nagy gólvágó, pont olyan, mint a nagypapája!