Sport

2016.06.29. 10:52

MEGÉLHETÉSI EDZŐK vagyunk! – Egy magyar tréner önkritikája

Önkritikus bejegyzést tett ki a Facebook-oldalára Nagy Tamás. A korábban a PMFC-nél is dolgozó szakember dicsérte Bernd Storck és Dárdai Pál munkáját.

bama.hu (Forrás: Nemzeti Sport, Facebook)

Sosem rejtette véka alá a véleményét Nagy Tamás. Miért épp most tett volna így? A magyar labdarúgó-válogatott az egész országot lázba hozó Eb-szereplése láttán ">meg is osztotta gondolatait a magyar futball, szűkebben a szakma kapcsán.

„...Meggyőződésem, hogy a mi gyengeségünk többek között abban van, hogy könnyen válunk hiteltelenné, frusztrálttá és negatívvá... Nem merünk kiszállni valamiből, ami pontosan tudjuk, hogy nem fog működni... de csak erőlködünk, kapaszkodunk, hogy megkaphassuk a pénzünket, mert nagyon kevés kivétellel MEGÉLHETÉSI EDZŐK vagyunk! Mi vagyunk a saját magunk sorsa jobbá válásának ellenségei is! Pedig tehetségesek vagyunk!” – szól a bejegyzés néhány sarkalatos pontja.

Nagy azt is leírta, hogy irigyli Dárdai Pál és Bernd Storckot szakmai identitásuk megőrzéséért, és azt is kifejtette, hogy e két edző nem elsősorban szakmai tudása miatt több a hazai kollegáiknál, hanem a gondolkodásmódjának köszönhetően.

Több százan fejezték ki a közösségi oldalon, hogy tetszik nekik, amit Nagy ír, megszámlálhatatlan komment fejezte ki, mennyire igaza van a szakembernek. Amikor tegnap megkerestük Nagy Tamást és megkérdeztük tőle, miért pont most jött ez ki belőle, egyáltalán hogyan született meg a bejegyzés, már mesélt is.

– Régóta bennem volt már ez – kezdte az edző. – A helyzet az, hogy korábban ez csak egy légüres térbe dobott gondolatsor lett volna, a válogatott szereplése azonban apropót szolgáltatott. A napokban néztem egy interjút Gaál Miklóssal, a PMFC korábbi játékosával, akitől azt kérdezték, mi a különbség a külföldi és a magyar edzők közt. Miki erre röviden annyit mondott, más a kultúra és a gondolkodásmód. Igazából ezt a mondatot írtam le, aztán a többi csak úgy jött magát.

Nagy az írásában többes számban beszél a „megélhetési edzőkről”, kíváncsiak voltunk, hogy magát is annak tartja-e.

– Természetesen – vágta rá. – Nekem nincsenek „barátaim”, nem tudok egy telefonnal kispadot szerezni magamnak. Ebből élek, pontosabban élnék, ha szükség lenne rám. Én 1998-ban kezdtem az edzőképzést, és 2006-ban végeztem, sok-sok tapasztalatot szereztem ezalatt. Manapság inkább ott tartunk, hogy ez az idő lerövidül, így kellő szakmai tapasztalat és megfelelő tudás nélkül már lehet pro licenced. Sokkal alaposabb kiválasztásra lenne szükség. Ki tudja, ha így lenne, lehet, én sem kaptam volna papírt anno. Most százával jönnek ki az edzők a rendszerből. De hova? Ismerik a mondást: sok az eszkimó, de kevés a fóka.

A pécsi szakember azt is elmondta, hogy küszködésnek érzi az utóbbi éveket.

– Elegem van abból, hogy azzal kelljen foglalkoznom, jönnek-e edzésre a játékosok, vagy sem, hogy milyen következménye lesz, ha egy rutinos futballistát kihagyok a csapatból – magyarázta Nagy. – Ki kell mozdítani a játékosokat a komfortzónájukból, így lehet ugyanis előre lépni. A válogatottnál ez remekül sikerült. Öröm volt nézni, szenzációs volt átélni azt az eksztázist, amit okoztak mindannyiunknak. Én napról napra azzal a lelki vívódással kelek fel, hogy értéktelen vagyok. Elegem van ebből.

Meg is kérdeztük Nagytól, ez azt jelenti-e, hogy kiszáll a labdarúgásból.

– Már régóta gondolkozom ezen – vallotta be. – Igen, könnyen lehet, hogy így lesz. Keresem a lehetőséget arra, hogy a civil életben találjam meg az utam.

Még válaszra sem méltatták

Nagy Tamás felvetette, talán érdemes lenne bevezetni azt a gyakorlatot, ami a futballon kívül jól működik, pályáztatni kellene az edzőket egy-egy posztra. Persze ezt is lehet rosszul csinálni, a pécsi szakember meg is osztotta velünk egy friss élményét.

– Egy jelenleg NB I.-es csapatnál pályázatot írtak ki az edzői posztra, én meg is írtam a jelentkezésemet, el is küldtem – mesélte Nagy. – Természetesen nem én lettem a kiválasztott, ami még hagyján. Az azonban nagyon elkeserítő, hogy még válaszra sem méltattak. Egy mondatot sem küldtek, hogy köszönik a jelentkezésemet, de nem rám esett a választásuk.

Korábban írtuk:

Egy magyar tréner önkritikája

" Igenis, minden tiszteletem a stábé! Tiszteletem azért, mert a két kapitány nem engedte befolyás alatt tartani magukat, mert senki támadása, kétkedése nem zökkentette ki őket, mert nem tehették velük azt, amit érzelem és következménymentesen megtennének, megtettek volna velünk, ha a saját utunkat akarjuk járni, a saját elképzeléseink szerint szeretnénk dönteni.

Bántó ezt hallani, de valóban gyengék vagyunk!
Meggyőződésem, hogy a mi gyengeségünk többek között abban van, hogy könnyen válunk hitetlenné, frusztráltá és negatívvá. Lehúz minket a közeg, és ha ellenállunk, úgy eltüntetnek, ahogy kell…

Nem merünk kiszállni valamiből, amiről pontosan tudjuk, hogy nem fog működni, de csak erőlködünk, kapaszkodunk, hogy megkaphassuk a pénzünket, mert nagyon kevés kivétellel, MEGÉLHETÉSI EDZŐK vagyunk!
Mi vagyunk a saját magunk sorsának jobbá válásának ellenségei is! Pedig tehetségesek vagyunk!"

Címkék#Nagy Tamás

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!