Michelisz Norbert nyerte a Seat Leon Európa-kupát

Semmi sztárallűr, még egy jófajta Zengő motorsportos, vagy Seatos baseballsapka sincs a fején, vagyis senki meg nem mondaná, hogy az újdonsült Európa-bajnokkal találkozunk Uránvárosban. Csak a fáradtság látszik Michelisz Norberten.

– Tényleg hulla vagyok – ismeri el a himesházi autóversenyző. – Fél ötkor értem haza az imolai versenyről, nyolcra pedig már be kellett mennem a közgázra, mert túl sokat hiányoztam eddig.

– Igazán elnézőek lehetnének a tanárai, hiszen mégis csak egy remek sportolóval van dolguk.
– Tudják ők, hogy mit csinálok, de én is megértem őket: úgy nehéz megtanítani valamit, ha sosem vagyok ott. A versenyzés miatt pedig nem akartam átmenni levelezőre, fél év van már csak vissza.

– Hogy tud egyáltalán ilyen gyorsan visszazökkenni a mindennapi kerékvágásba? Vasárnap még önt locsolták pezsgővel, mindenki ünnepelte, hétfő reggel meg már csak egy egyetemista a többi közül az iskolapadban.
– Nehezen... Amikor hazajövök, minden másnap azon agyalok, hogy ha rosszul sült el a hétvégi verseny, miért is nem sikerült jobban, ha meg jól mentem, akkor az jár a fejemben.

– Most nagyon jól sült el!
– Igen, pedig felemás hétvégém volt. A szabadedzésem rendben volt, az időmérőn viszont sajnos balesetbe keveredtem, kipördültem a sóderágyba, és miután nem tudtam visszajönni, a szombati futamon az utolsó helyről indulhattam. Tudtam, hogy kilenc pontot kell gyűjtenem a bajnoki címhez, ha az akkori második, az olasz Pedala, aki ráadásul hazai pályán ment, mindkét futamot megnyeri.

– Mennyire izgult?
– Hát, nagyon! Rosszul is elsülhetett volna az egész, hiszen ha az utolsó helyről rajtolva balesetet szenvedek és nem tudom befejezni a versenyt, Pedala pedig jó helyen végez, máris elúszik az előnyöm, ráadásul vasárnap ismét hátulról indulok. Szerencsére nem így történt, szombaton a hetedik helyen végeztem, ennek köszönhetően vasárnap másodikként rajtoltam és sikerült megnyernem a futamot.

– Ezzel pedig az egész sorozatot is. Biztos felejthetetlen élmény volt.
– Az biztos! Körülbelül százötvenen szurkoltak nekem, a szüleim is ott voltak, és Himesházáról is jöttek mintegy harmincan egy kisbusszal. Amikor elmentem a célvonalnál, mindig láttam a zászlókat... így különösen jó volt nyerni. Ez volt életem legnagyobb élménye, örökké emlékezni fogok rá.

– Bízunk benne, hogy lesznek még hasonló élményei! Jövőre irány a gyorsasági szakág csúcsa, a túraautó-világbajnokság?
– Azzal, hogy megnyertem ezt a sorozatot, nem csak az önbizalmam nőtt meg, hanem sokkal könnyebben tudunk támogatókat, szponzorokat szerezni. Márpedig a túraautó-vb-s részvételem csupán pénzkérdés: 1,2 millió eurót kell összeszedni, ennyibe kerül a sorozat. Főként az utazás a drága, el kell vinni az egész csapatot Mexikóba, Brazíliába, Japánba, Kínába. Elképzelhető, hogy egy gyári csapatnál folytatom, mert nagyon jó kapcsolatban vagyunk a Seattal, a BMW-vel és a Chevrolet-val, de elsősorban annak örülnék, ha továbbra is a Zengő Motorsport színeiben érnék el sikereket.

– Vagyis közgazdász végzettség ide vagy oda, hivatásos autóversenyző lesz?
– Nagyon szeretném, ha így alakulna a sorsom. Érzem azt, hogy én itt tudnék igazán kiemelkedőt alkotni.