Pólósélet: dicshimnuszból panasznap

Épp ezért amolyan holtszezonbeli értékelés következik, főként arra kihegyezve, hogy a nyáron az NB I-be jutó, és szinte teljesen kicserélődött, megfiatalodott, javarészt egyetemistákra épülő újoncnál azért jó az öreg is a háznál. Konkrétan a 228-szoros válogatott, 38 esztendős, olimpiai bajnok kapusra, Kósz Zoltánra, valamint az idén a negyedik ikszen is túllépő, a címeres mezt 220-szor magára öltő, olasz és magyar gólkirály átlövőre, Petőváry Zsoltra gondolva. Ők ketten ugyanis a medencében és a parton is elévülhetetlen érdemekkel bírnak már a tavaszi feljutásban is, de most is remekül egészítették ki, hogy ne mondjuk, cipelték a hátukon a fiatalokat.
Ám a sors furcsa fintora, hogy az „örömködés” súlyos mérgelődésbe fúlt – teljes joggal. Ambrus Tamás edző ugyanis éppen a hívásunk előtti percekben (ráadásul a csapat év végi rövid pihenőjén, egy ceglédi disznóvágás kellős közepén) értesült arról, hogy az uszoda legkorábban január 20-án nyithat csak ki, mert ahogy a Hullám vezetője közölte vele, „nincs elég állványuk, és csak négy ember dolgozik a javításon…”
A pólósok szakvezetője főképp utóbbi hozzáálláson „akadt ki”, hiszen az ő információja szerint a város állja a javítás költségeit, „akkor meg ne garasoskodjon az uszodában senki, és ne tegye tönkre egy többmilliós költségvetésű NB I-es szakosztály féléves munkáját.
A szövetség ugyanis az újabb halasztási kérelmünket már nem biztos, hogy tolerálja, az esetlegesen elvett két pont pedig óriási hátrányt okozhat.”
Miközben, tesszük hozzá, már magáért a kialakult helyzetért is a spórolás tehető felelőssé, hiszen a szellőzők teljes üzeme esetén biztosan nem rohadt volna el a szerkezet.