2019. 09. 12. 06:53 | jegyzet@mediaworks.hu

Dúbravka (Newcastle) – Satka (Dunaszerdahely), Vavro (Lazio), Skriniar (Internazionale), Hancko (Sparta Praha) – Lobotka (Celta Vigo) – Rusnák (Real Salt Lake), Hamsík (Dalian Jifang), Kucka (Parma), Mak (Zenit) – Bozenik (Zilina). Ezzel a tizeneggyel állt fel ellenünk a szlovák labdarúgó-válogatott a hétfői Eb-selejtezőn. Pavel Hapal szövetségi kapitány a horvátok ellen 4–0-s vereséget szenvedett csapatból kihagyta Dudát és Valjentet. A Hertha és a Mallor­ca légiósát. S nem azért, mert megsérültek, eltiltották őket, hanem mert nem volt velük elégedett.

A mérkőzést megelőző felvezetésnek nálunk az volt a vezérmotívuma, hogy Nagy Ádám felépül-e sérüléséből. Marco Rossi a találkozó előestéjén, vasárnap még azt mondta, csekély az esély Nagy játékára. A vékonydongájú középpályás aztán mégis ott volt a csapatban. Utólag mindig könnyű okoskodni, de nem feltétlenül volt helyes megkockáztatni a szerepeltetését – bizonytalanul mozgott, s az erőnléte sem volt kifogástalan. Csak éppen nem volt megfelelő alternatívája. Pátkai sem volt teljesen egészséges, Sigér Dávidnak pedig még szoknia kell ezt a tempót, ezt a miliőt. S nem megbántva őket, mégis csak az NB I-ből érkeztek, nem pedig a Bundesligából vagy a La Ligából.

Előzetesen a magyar válogatott négy játékosa volt nagyjából egyenértékű a szlovák társával:

Gulácsi, Orbán, Kádár és Szalai. Orbán nem fogott ki valami jó napot, Sallai viszont klasszisteljesítményt nyújtott.

Miközben a szlovákoknál olyan kipróbált harcosok, nemzetközileg magasan jegyzett labdarúgók játszanak a középpályán, mint Hamsík, Lobotka vagy éppen Mak, addig nálunk az angol másodosztályból érkező Nagy pótolhatatlan és a még mindig csupán tizennyolc éves Szoboszlaitól kell várnunk a gólt.

Lelkesedéssel, taktikával, fegyelemmel ezt a különbséget olykor el lehet tüntetni. Erre példa a horvátok elleni márciusi bravúr. Ám ha a megálmodott kezdőből valaki kiesik, egy másikat (Lovrencsics) sérülés miatt le kell cserélni, vagy az elvárt nívó meghaladja a képességeit (Baráth), akkor könnyen beszakad a vékony jég.

Nem a magyar válogatott, hanem a magyar futball szenvedett vereséget a szlováktól. Hosszú távon ugyanis valóban az dönt: melyik csapatot alkotják jobb futballisták. S mindent egybevéve e téren a szlovákok egyértelműen előttünk járnak. Miként a horvátok is.

Nyomasztó feladat újabb és újabb bravúrra spekulálni, még sincs más választárunk. Vagy végre a minőségre helyezni a hangsúlyt az utánpótlásképzésben.

Hozzászólások