21°
23°
12°
2019. 02. 07. 06:30 | jegyzet@mediaworks.hu

Duci Joci apuci a pénzt hozza, ebből következik, hogy gyereket nem küldünk el a kezdők csoportjából. Sőt, sehonnan sem!

Nincs kiválasztás, mert nincs kikből, aki jön, nyitva előtte a kapu.

Tagdíj a zsebben, mehet a… Igen, úgy hívják, képzés. Miközben… Heti háromszor másfél órában zajlik a gyakorlás, ahol meg komolyabban veszik – magukat és a nevelést –, felkúszhat négyre is a tréningek száma. Ahogy aztán múlik az idő, és a gyerkőc megszokja a közeget, következnek hétvégenként a tornák. Előbb helyben, majd a közelben, később a megyén túl, az ország másik végében, külföldön. Akarat, tájékozottság, elvárás és anya­giak függvénye a tornák erőssége és mennyisége. Mondván, tanuljon az ifjú más kultúrát, találkozzon többféle kihívással, érezze át, hogy máshogy is lehet.

Viszont, ha már pályára lép, nem lehet egyéb a cél, mint a győzelem. Ott lebegjen a szeme előtt, hogy mindig, mindenhol és mindenkit az eredmény minősít. Ennek alapján ítélik meg őt, a tízéves gyereket, ennek alapján mondják ki az „áment” az edzőjére. A tréner pedig nem tehet mást, mint hogy követel. Ez (is) a feladata, erre esküszik, erre tanították. A fiú aztán vagy fülig érő szájjal számol be szülőjének arról, hány gólt rúgott, dobott és melyik különdíjat vitte haza, vagy pedig (és itt az ellenpólus) szemlesütve kullog el, ha jön a feddés: akkor meg minek jársz oda, ha folyton kikaptok!

A színesfém-kereskedők új terület után nézve bátran nyithatnának a „menő” utánpótlásklubok egészen zsenge korú tagjai felé, felvásárolandó az évek alatt gyűjtött medáliákat, serlegeket. Miközben roskadoznak a vitrinek, és javában zajlik a sikerhajszolás, valahogy elsikkad a lényeg. Ez nem más, mint a képességfejlesztés. A kérdésben nem lehet nem egyetérteni Bent Dahl norvég kézilabdaedzővel. A siófoki NB I-es hölgyeknél videóelemzőként foglalkoztatott szakember a hazájában alkalmazott gyakorlatról szólva fejtette ki a nevelés végcélját, azt, hogy jó játékosok kerüljenek ki az utánpótlásból. Náluk ez működik, bőven akad rá példa női és férfivonalon egyaránt. Sokszor hallottuk ezt már honfitársainktól is, más nézőpontból: a spanyolviasz sem skandináv találmány. Furcsamód mindenki tudja, mit kellene tenni, mégsem abba az irányba halad.

Duci Jocitól és apucijától itt illik elnézést kérni. Ő és a hozzá hasonlók csak mozogni akarnak, jobban érezni magukat. Nem pedig 18 évesen visszavonulni onnan, aminek igazán még csak most kellene kezdődnie.

Hozzászólások