Hallgassa élőben!
2021. 07. 08. 06:30 | [email protected]

Százharminc kilométer futás során sok minden eszébe jut az embernek. Egész pontosan: akad gondolkodó maratonista, és előfordul, aki teljesen kikapcsolva kizárólag a lépteire össz­pontosít. Az idő biztosított az elme tisztulásához, a nem eléggé felkészült teljesítő esetében viszont beüt a krach, és előbb vagy utóbb feladja. Egyfolytában 14 óra futáshoz sok tényező együttállása szükséges, legfőképp olyan eltökéltség, ami valamennyi hullámvölgyből képes kirángatni az elhivatott sportolót. Az Ultra Tisza-tó 130 versenyt követően a célba érők között akadt, aki sorban a harmadik évben vette sikerrel a „gátfutás” jelentette kihívást. Ebben nincs semmi különös, hacsak nem tudjuk, hogy a hatvan évhez közelítő nevező mögött mindössze hat évre visszatekintő sportmúlt áll.

Ötvenkét évesen sok minden eszébe juthat az embernek. Köztük az is, hogy 98 kilót cipelni nagyon nem könnyű, különösen, ha ez 25 kiló pluszsúlyt jelent. Aki hajlamos a könnyebb ellenállás irányába menni (no meg a hízásra), annak talán fel sem merül kérdésként, hogy az életmód-változtatás jegyében ne csupán kocogjon, hanem fél vagy egész maratoni távra váltson. Ahogy azonban a kínai filozófus, Lao-Ce mondta: „Az ezer mérföldes utazás is egyetlen lépéssel kezdődik”, úgy a 42 195 méternek is csak alapos felkészüléssel a háta mögött vághat neki a bátor atléta, mert egyébként messzire nem jut.

Az árnyéktól teljesen mentes aszfaltcsíkon, a tűző nap alatt haladva sok minden eszébe jut a vállalkozó kedvű amatőrnek. Példának okáért, hogy ehhez a cselekedethez már majdnem profi szemlélet szükséges. Másképp szinte lehetetlen lenne véghez vinni mindezt. Mert noha a legfőbb próbatételt a 130 kilométer teljesítése jelenti, az is legalább annyira fontos, ami ezt megelőzi. Nap mint nap, lépésről lépésre, kilométerről kilométerre. Aztán az étkezőasztalnál és a pihenőfázisban. Az apró részletek ugyanúgy lényegesek, mint a fő csapás­irány tartása.

A sokadik maratonon és az újabb százharmincas távon túl már nem mereng az ember.

Jól tudja, honnan indult, és mit ért el. A cél szinte másodlagossá válik. Csak az lebeg a szeme előtt, ő bizony addig akar futni, amíg jártányi ereje engedni. Mindössze az bosszantja, miért csak ötvenen túl és százhoz közel jutott a nagy elhatározásra. De már mindegy. Ami esetleg zavarja, azt kifutja magából.

Az út egyértelmű és világos. Közelít a harmóniához.

Címkék

Hozzászólások