Bármi áron

Ballai Attila

Képzeljünk el egy színpompás, hetedhét országra szóló lakodalmat! Mesébe illő ifjú pár, soha nem látott vendégsereg, izgatott és ünnepélyes várakozás, igéző díszletek, pazar lakoma, tüzes borok, még véletlenül sem vizes sörök, az érzelmek és a hangszerek minden húrján tökéletesen játszó zenekar. Ami szem-szájnak ingere. Egyetlen bökkenő van csupán, de az menthetetlen: már a vacsora végére csúnyán elázik és kifekszik, aludni tér a vőlegény. A rokonok pironkodnak, a meghívottak álmélkodnak, a menyasszony igyekszik jó képet vágni, miközben nyeli a könnyeit – de a lagzit nem lehet berekeszteni, az a főszereplő nélkül is folytatódik. Aztán egyszer csak vége szakad, és ha a friss házasok érzései vannak olyan mélyek, hogy együtt vészeljék át e megrázkódtatást, akár még boldogan is élhetnek, amíg meg nem halnak. Annak a legszebbnek álmodott, iszonyatosan elrontott, visszahozhatatlan, kijavíthatatlan éjszakának az emléke azonban örökké kísérteni fog.

 

Elnézést e hosszas, sportmentes bevezetőért, de ez a kép villant be a Magyarországon és Szlovákiában javában zajló kézilabda-Európa-bajnokság kapcsán. Hazánk először rendezhet felnőttférfi-világversenyt, csapatunk az alkalomra átadott, vadonatúj budapesti arénában, a sportágban itthon soha nem látott tömeg, húszezer néző előtt vívhatja mérkőzéseit. A tavalyi vb-n ötödik magyar válogatottat mindenki a legjobb nyolcba várta, de persze inkább a hatba, a négybe álmodta. Dacára annak, hogy utóbbihoz óriási bravúrok árán vezethet csak az út. Ehhez képest rögtön a múlt csütörtöki rajton 31–28-ra kikaptunk az előzetesen – és tévesen – leggyengébbnek ítélt hollandoktól. A portugálok elleni, vasárnapi összecsapás ezzel máris sorsfordítóvá lépett elő, és a dudaszó előtti pillanatban, tökéletesen megkoreografált akció végén sikerült kicsikarni a 31–30-as diadalt. A „vőlegény” ezzel lábra állt.

Ám 

a keddi, utolsó csoportfordulóban – a várható körbeverés miatt – legalább három góllal le kellene gyűrni az eddig százszázalékos Izlandot.

Iszonyatosan kemény feladat, de egyszerűen nincs más választásunk, különben kiesünk. A fenti példával élve, kifekszünk, házigazdaként, főszereplőként, alig valamivel a „buli” kezdete után.

 

Közelmúltbéli klasszisunktól a minap azt hallottam, egy játékos, egy csapat életében három olyan mérkőzés van, amelyet mindenképpen, bármi áron meg kell nyerni. Kedves fiúk, az Izland elleni, keddi összecsapás ezek egyike.