Kis nagymenők

Ballai Attila

Mitől ilyen jó az Union Berlin? A hivatalosan fővárosi, de hátországát, anyagi és szakmai lehetőségeit, stadionját, még a kézi rakosgatós eredményjelző tábláját tekintve is inkább „falusi” kiscsapat hogyan viríthat a német labdarúgó-bajnokság, a Bundesliga tabellájának második helyén? Kizárólag úgy, hogy képességei felső határán vagy még afelett is teljesít; hogy kondícióihoz tökéletesen illeszkedik a klub filozófiája, ami a napi gyakorlatban a játékosok igazolásában, az adott mérkőzésre érvényes taktika megválasztásában, minden rezdülésben érvényesül; hogy kegyelmi állapotban futballozta végig 2022 őszét; szokás szerint még a szerencse is rendre mellé szegődött, és innen folytatta a tavaszi idényben is.

Mindez azonban az eddigi diadalmenetnek – amelynek legújabb fejezete a szombaton, Lipcsében aratott 2-1-es győzelem – csupán szükséges, de nem elégséges feltétele. A jelenlegi második helyhez az is kell, hogy a német futball hagyományos nagycsapatainak többsége vegetál. Az egyeduralkodó Bayern München ugyan ezúttal is éllovas, a Dortmund is magához tért, és első számú üldözővé léphet elő, de a Werder Bremen, a Mönchengladbach, a Leverkusen és a Köln a középmezőnyben hervadozik, a Stuttgart a kiesés elől menekül, a Schalke sereghajtó, a Hamburg a másodosztályba süllyedt.

Mondhatnánk, hogy példátlan ez a visszaesés-sorozat, de egyáltalán nem az. Már csak azért sem, mert nekünk is megvan az Union Berlinünk, csak éppen Kecskemétnek hívják. Az újonc a Ferencváros mögött szintén stabil második, és ezért minden dicséret megilleti, le a kalappal Szabó István és túlnyomóan magyar többségű legénysége előtt! Eközben azonban nem árt rögzíteni, hogy a hazai bajnoki örökrangsor második helyezettje, az MTK az NB II-ből igyekszik visszafelé, az NB I-es tabella alsó négy helyén pedig az Újpest, a Fehérvár, a Honvéd és a Vasas pironkodik. Azaz a közeli és távoli múlt sztárklubjai. Nekik a Fradi nyakán kellene lihegniük – történetesen a Kecskemét előtt. Ráadásul a hagyományos élcsapatok közül a Győr, a Pécs, a Szeged és a Diósgyőr is másodosztályú, a Csepel, a Tatabánya és a Salgótarján még ennél is lejjebb merült.

Mindegyik történet más és más, hiszen nemcsak a sikerhez, hanem a kudarchoz is több út vezethet.

Kétes értékű dicsőség, hogy a magyar futball egykori nagymenői az elmúlt évtizedekben az összeset végigjárták. És ez mindenkin számon kérhető, de a Kecskeméten a legkevésbé.