Ismeretlen kultúra

Ökrös Csaba

Suhajda Szilárd hegymászó meghalt a Mount Everesten. Kiváló sportoló volt, céljai eléréséért folytatott küzdelme közben ért véget az élete. Magyarországon nem tartozik az ismert, érdeklődésre számot tartó sportok közé a magashegyi hegymászás. Az elmúlt napokban az is bebizonyosodott, hogy a meg nem értett sportok között kell számon tartanunk. A hegymászó halála után a közösségi médiát elárasztó rosszindulatú, még részvétet sem mutató kommentek nyomán következtetek erre. (Meg persze arra is, hogy sokaknak kéjes örömet szerez, ha gyalázkodhatnak. De jelen írásomnak nem célja ennek az okát kutatni.)

A kiváló képességekkel megáldott Suhajda Szilárd felkészültségét sokszor bizonyította a világ nyolcezer méternél magasabb hegyein is. 

A K2 első magyar megmászása a legszebb bizonyíték arra, hogy (a nemzetközi mezőnyben is) a legjobbak közé tartozott. Ha más nem, az a teljesítmény árulkodik arról, hogy a szó legjobb értelmében professzionális sportember volt. Honfitársaink sokaságának azonban egyszerűen értelmezhetetlen sport a hegymászás. Ismeretlen kultúra, így könnyű elutasítóan hozzáállni. Minek ment oda? – teszik fel a kérdést tízezrek, egyben meg is válaszolva maguknak. A sok mászkálás nem vezet jóra. Aki kárörvendően ezt állapítja meg magában, egyben azt is szeretné, hogy egyforma életet éljünk mindnyájan.

Ezen a hasábon elkerülhetetlenül előkerül, hogy sport nincsen sportszerűség nélkül, ahogy nem létezhet szurkolók nélkül sem. Az egymással folytatott küzdelemhez természetesen kapcsolódik a győzelem iránti vágy, vele az ellenfél vereségének akarása. Szurkolóként is megélik ezt az emberek. A Suhajda Szilárd halála után napvilágot látott vélemények nyomán az is egyértelmű, hogy a küzdő fél sikertelenségén akkor is sokan örvendeznek, ha nem volt ellenfele, akinek győzelméért szurkolni lehetett volna. A zsigeri rosszindulat csak az egyik oka ennek. Meggyőződésem, hogy a nyitottság hiánya húzódik meg a háttérben. Egyszerűbb elzárkózni az extrém teljesítmények iránti vágytól fűtött embertársaink megértésétől, mint erőfeszítést tenni megértésükre. Kényelmes ellustultan abban a meggyőződésben élni, hogy semmi jó nem lehet abban, amit tesznek. Mi sem látszik igazukat jobban beigazolni, mint ha egy felfoghatatlanul nagy teljesítményt nyújtó sportoló kudarcot vall. Megértésén fáradozni valószínűleg sokaktól túl nagy erőfeszítést követelne – márpedig az erejüket károgó kommentek írására kell tartalékolniuk.