Robika

Ronaldo, Ronaldinho, Robinho – rendre feldobja a net a brazil cselgépek szebbnél szebb mozdulatait, és nem lehet ezeket az összeállításokat nem megnézni. Az edzéseken bemutatott zsonglőrködésre még lehet legyinteni mondván: akinek van egy kis labdaérzéke, az sok gyakorlással elsajátíthatja. Teszem hozzá: a varázslatos mozdulatokhoz nem kevés labdaérzék szükségeltetik. A gömb annak engedelmeskedik, aki úgy nyúl hozzá, mint hangszeréhez a művész. A temérdek dekázás az alap, minden csak ezután következik. A témában teljesen hiteles vélemény kapható Szász Kittitől, ám ezúttal nem a magyarként világbajnoki címig jutott lab­dazsonglőr adja az értekezés témáját, noha a női freestyle­focistának a legmesszebbmenőkig kijár az elismerés.

A játékszerrel meccsen folytatott trükközés már jóval összetettebb feladat. Az ellenfél megtévesztése, átjátszása, kicselezése, illetve ennek oktatása a sportág elemi szintjénél kezdődik. Ám, ha akad egy talentum, aki több ember között szlalomozva végigviszi a labdát a pályán, azonnal jön a kritika: önző a gyerek. Nem passzol, pedig visszakapná a labdát, mindent egyedül akar megoldani, nem illeszthető be a játékrendszerbe, öncélú a futballja, ráadásul lenézi azokat, akik hasonlóra nem képesek, mint ő. A szakmáját értő tréner nemcsak hogy tolerálja mindezt, hanem úgy bánik a tehetséggel, hogy az közben fejlődjön és a csapat hasznára legyen.

De újra a világháló! A gyermekkori Messiről készített videók jól mutatják, mit tudott egészen fiatalként az azóta már hatszoros aranylabdás argentin sztár. Kitűnt sasszem nélkül is, hogy a kicsi Lio olyan tudás birtokában van, ami kevesek sajátja. Barcelonában őrá épült a katalán gárda játéka, és nem neki kellett idomulnia társaihoz. A PSG más sztori, ám az változatlan, hogy Messitől mindig várható a váratlan, ami a labdarúgásban óriási kincs. Távolról sem gondolom, hogy újat mondok, ha rögzítem: a drágaköveket manapság nem felénk bányásszák.

Puskás góljai, Törőcsik művészi technikája, Détári mesteri megoldásai élénken élnek mindazokban, akik így (élőben) vagy úgy (felvételről), de látták honi nagyjainkat varázsolni.

A zsonglőrök nélküli sablonjáték és „tutifoci” az eredménykényszer szülötte, no meg azé az állapoté, hogy a cselgépek génjei valahogy eltűntek a Kárpát-medencéből.

Ezért is várom nagy izgalommal, hogyan alakul Cristofer Roberto da Silva Horváth sorsa: ő a brazil bombázó, Roberto Carlos 15 éves fia.

Robika a remény!?