A pénz a gyerekeknek csak kavics?!

Ültem a padon, nézelődtem. Megcsodáltam a pórázon felvezetett furcsa rajzfilmfiguráknak kitenyésztett kutyafajtákat, a technikai bravúrokkal készült babasportkocsikat, a pelenkával a hátsójukon tipegő kedves kis utódokat. Forró délután volt, a fák enyhet adó árnyékában kellemes volt meghúzódni.

Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy ötfős gyerekcsapat közeledik felém. Nagy hangon csacsogtak, láthatóan siettek valahova. Egyikük egy pénzérmét vágott maga elé a beton burkolathoz, és ujjongott, mekkorákat pattog. Majd egy másik érmét is eldobott. Gondoltam mindjárt utána szaladnak, melyikük kapja fel elsőnek valamelyik érmét, de ők csak vonultak tovább, utána sem néztek a pénzeknek. Elhaladtak az érmék mellett, egyikük sem hajolt le értük. Vártam, hogy valamelyikük vissza- szalad, de ők mentek tovább, és eltűntek szemeim elől a nyolcemeletesek között. Felkeltem a padról és összeszedtem az érméket – egy húszas és egy ötvenes volt. Hetven forintért a boltban már lehet venni egy falat édességet, csemegét, nem nagy összeg, de mégis csak van értéke. Érték... Milyen értékrendje van manapság az embereknek, mire tanítják a gyerekeiket, mennyi pénzük van? Hogy lehetséges az, hogy tíz-tizenkét év körüli gyerekeknek szemében a pénz csak kavics? Jól öltözöttek voltak, tiszták, nem látszott rajtuk semmi fogyatékosság. Biztos jóllakottak, elégedettek voltak, nem szűkölködtek semmiben. Mire is kellett volna nekik a pénz?!

Keresztesi Imre