poszt

2018.06.19. 14:00

A színházfesztiválon sem mindig minden fenékig tejfel

Túl vagyunk a 18. Pécsi Országos Színházi Találkozón, érdemes egy kis számvetést készíteni. Nos, jobb volt a rendezvény mint tavaly, vagy tavalyelőtt, de sokkal inkább a színházszakmaiság dominált, mint a közönségszórakoztatás, szóval van ok visszasírni a régi szép időket.

Mészáros B. Endre

Azokat az esztendőket, amikor a Dante Caféban és a Sétatéren váratlan művészeti akciókat szervezett a fiatalság, mindig szólt valahol a zene, és a Király utcában egymást érték a neves színművészek. Elöljáróban leszögezhetjük, a közönség soha nem érezte úgy, hogy a színházfesztivállal baj lenne, a szakmai körök belső politikai tagozódása okozott feszültségeket. Kijelenthető az is, hogy az új szervezési felállással a válogatás, a zsűrizés szépen visszabillent az eredeti kerékvágásba. Ugyanazok a teátrumok és rendezők érkeztek egy kivétellel: a Pécsi Nemzeti 2013 óta nem tud a döntőbe jutni.

Az új szervezéssel kifejezetten bejött, hogy a Kodály Központban népszerű komédiákat és zenés előadásokat mutattak be – egykor Jordán Tamás vágya is az volt, hogy a musicaleket valamiképp becsempéssze a POSZT műsorába. Jó gondolat az is, hogy a Széchenyi téren naponta több beszélgetés zajlott neves színházi emberekkel. Hasonlót az Alexandra fénykorában irodalmi vonalon az Ünnepi Könyvhéthez kapcsolódva szervezett. Láthatóan visszahozott valamit a régi fényből a többi belvárosi helyszín is. S bár eredetileg a versenydarabokon túl tilos volt más színházi előadással a fesztiválon szerepelni, most a döntőről éppen lemaradt legjobb bemutatók ugyancsak itt voltak, ami jó a színházbarátoknak, ugyanakkor a fesztiválprogramoktól sok pénzt vett el.

Napjainkban egyébként minden a pénzről szól. Most egy belépő valamelyik versenydarabra 5-6 ezer forint volt, tehát az eredeti helyszínen valószínűleg olcsóbb volt bármelyiket megnézni. A pénz miatt van az is, hogy kiölték a fesztivál lelkét, a színészek Király utcai flangálását. A szakma itt tölthető éjszakáit alaposan leszűkítették, a színpadra állóknak másnap már menniük kellett haza, így nem maradhattak a többieket megnézni, s nyilván a piszkos anyagiak tartották távol a fiatal színművészeket is, akik a vizsgadarabokon túl másban nem vettek részt.

Azzal is vesztettünk, hogy a Sétatér Fesztivált egy időben rendezték a POSZT-tal – korábban az utána való héten következett, meghosszabbítva a mulatságot. Még egy pécsi panasz: igen későn állt össze a teljes program, az emberek csak a nyitónapon, a programfüzetből tudták meg, hogy melyek lesznek a kiegészítő rendezvények. Összességében a hírverése a korábbinál sokkal visszafogottabb volt a találkozónak.

 

Ront az összképen a pécsiek gyengébb szereplése is

Okkal nem tetszett a baranyaiaknak az sem, hogy alig jutott be a döntőbe helyi darab és így nincsenek újabb díjazottjaink sem. Az első másfél évtizedben két esztendő híján minden alkalommal volt pécsi teátrum a versenyben, az utóbbi öt évben azonban ez csak a Piszkavasnak sikerült (Harmadik Színház, 2016). A Pécsi Nemzeti utoljára 2013-ban jutott be (Picasso kalandjai és a kaposváriakkal közös Bányavakság). A díjakat illetően Mohácsi János rendezései jelentették a pécsiek csúcsidőszakát, A képzelt beteg, az Istenítélet, Az elveszett levél, a Parasztopera alkalmanként 2-4 díjat is besöpört. Színészeink közül Bubik István volt az első díjazott (Pillantás a hídról), aztán Herczeg Adrienn és Pál András következett (Istenítélet, A képzelt beteg) majd Urbán Tibor (Az elveszett levél) és Köles Ferenc (Bányavakság). Legutóbb pedig Füsti Molnár Éva (Piszkavas) kapott elismerést.

A díjazottakról ITT olvashat.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában