A vezető pécsi zenekarok nélkül is nagy siker volt a Fishing

Váratlant húzott idén a Fishing on Orfű, de láthatóan bejött a szervezőknek. Bár kevés szó esett róla, de a fesztivál kommunikátorai hangsúlyozták ebben az évben, hogy szerettek volna visszatérni a gyökerekhez. Ez leginkább a szponzormentességen, és ami kevésbé észlelhető, a legdrágább magyar produkciók nélkülözésén volt tetten érhető.

Ne beszéljünk mellé: bár hiába a pécsi gyökerek, nem lépett fel idén sem a Punnany Massif, sem a Halott Pénz. Pedig az országban még mindig a két legkeresettebb produkcióként könyvelhetjük el őket. Viszont azt is tegyük hozzá, hogy az eredetileg alternatív fesztiválként definiált rendezvény profiljába ezek a zenekarok nem is illenek bele, és nehezen is illettek korábban is. A közönséget mindenesetre bevonzották. Idén ezeken túl nem volt semmiféle Kispál és Lovasi produkció sem (tömegcsalogató volt szintén az elmúlt 4 évben), ráadásul ismét csak négy napig tartott a buli.

Sokáig nem kellett idegeskedniük a szervezőknek, mert szépen lassan így is telt házas lett a rendezvény, amely azt mutatja, hogy a Fishingelő közönségből egy erős mag lett az évek során, akik semmiképp sem akarnak lemaradni a buliról. Nagyon jó irány és kezdeményezés, hogy egyre több a külföldi fellépő, melyet igazán hálásan fogad ez az erős mag.

Jó példa erre az angol The Subways koncertje, mely valójában egy one hit wonder indie-slágerzenekar, de mégis kimagaslott az idei mezőnyből. A fesztivál csúcspontjaként fergeteges koncertet adtak szombaton este a kisebbik nagyszínpadon a pár ezres közönség előtt. Láthatóan a már lassan Magyarországra hazajáró zenekar is meglepődött, és kifejezetten élvezte a bulit. Előttük lépett fel a Tiszavirág nagyszínpadon a 30y, mely szintén odatette magát, rengetegen voltak kíváncsiak a koncertre, itt volt komolyabban érezhető, hogy ennek teknőalakú küzdőtérnek a kapacitása véges, és ennel több embert tényleg nem lehet beengedni a fesztiválra.

A napi limit amúgy nyolcezer ember, ennyien férnek el a kempingben, a szervezők szerint kényelmesen, és még pont heringparti mentesen lehet mulatni. Nap közben ez tény, viszont a csúcsidőben már azért így is a határait feszegeti a buli, de igazából ez minden fesztivál velejárója.

Az elmúlt években fokozatosan bevezetett újdonságok ugyanakkor szépen épültek bele a fesztivál koncepciójába. A jól bevált off-programok (sör- és fröccstúrák), a fesztiválon kívüli színházi produkciók, vagy akár a Tűzhöz közel-színpadot is említhetjük, amelyek jobban széthúzzák a tömeget térben és időben is. Ez utóbb említett helyszínen – ami a fesztivál egyik legintimebb és legtávolabb eső színpada – például még vasárnap hajnali egykor is több százan hallgatták Bérczesi Robi szólóprodukcióját.

Ami a jövőt illeti: az irány jó. Jó a szponzormentesség, és az is támogatandó, hogy a legnagyobb magyar headlinerek helyett minél több vállalható, feltörekvő vagy akár már ismert külföldi zenekart illesszenek be a programba ugyanazért a gázsiért. A puding próbája jól sült el, a közönség vevő az szolidabb újításokra, a külföldi zenekarokra. Ezzel együtt a Quimby-féle őskövületek még mindig kihagyhatatlanok. Ezzel a lelkesedéssel, ügyes egyensúlyozással a fesztivál még évekig telt házas lehet.