Aki a vidéki gyerekek számára művészeti otthonokat teremtett

A takaros siklósi kertes családi házban minden a helyén van, Gyuró Julianna pedig éppen sudokut játszik a számítógépen.

– Eltitkolt szenvedély, amire végre jut idő?

– A szenvedély és amire az eddiginél több idő kell, az a két unokám, akik hol Budapestről utaznak ide, hol én megyek a fővárosba vigyázni reájuk. Az Olasz módra rejtvényt, a Nehéz dió logikai feladványokat pedig mindenkor kedveltem és az is régi recept, hogy kávéval és sudokuval kezdem a napot.

– Netán matekot is tanított?

– Volt, ahol igen, és informatikával is foglalkoztam.

– Mennyire volt meghatározó, hogy pályájának legelején Vajszlón és Zalátán kezdte meg a tanítást?

– Ennek köszönhetően egész életemben kiemelt figyelemmel kezeltem a hátrányos helyzetű gyerekeket, s mindenkor éreztem, milyen óriási kihívás őket felemelni.

– A művészetoktatás a másik terület, ahol egyedülállót alkotott.

– Másfél évtizede indult Siklós környékén tizennégy telephellyel, művészeti csoportokkal. Jómagam eleinte a táncképzést, képzőművészetet és a színjátékot fogtam össze. Hogy mekkora feladat volt, arra egy adat: 2005-ben ezer gyerek járt a kurzusainkra. Időközben sok minden megváltozott, most három telephely van négyszáz gyerekkel, plusz kétszázan a zeneiskolába járnak.

– Mit ad a művészeti képzés vidéken a gyerekeknek?

– Rengetegen mennek tovább Pécsre a Művészeti Gimnáziumba. Kikapcsolódásnak is tökéletes, szinte minden tanulónk kerámiázik, tűzzománccal foglalkozik vagy táncol. De talán az a legfontosabb, hogy ide csak olyanok járnak, akik szeretik ezt csinálni.

– Rengeteg szakmai sikere volt. Mire a legbüszkébb?

– Nemigen tudok különbséget tenni közöttük. Büszke vagyok rá, hogy az iskolánkat kiválóra minősítették, hogy kiválóra akkreditált tehetségpont lettünk, hogy tőlünk került ki a régió első Bonis Bona díjasa, benne vagyok a tehetségsegítő tanácsban, hogy ott voltam az első ezer szakértő között, hogy számtalan sikeres pályázatot írtam a művészetoktatásnak, de talán leginkább arra, hogy országos szinten is az élmezőnyben találhatók a gyerekeink.

– Van még még fehér folt a pályán, amit szeretne kiszínezni?

– A szakterületemen elértem mindent, most már inkább az unokáimmal foglalkoznék.

– Hogy értékeli a Batthyány Kázmér-emlékérmet?

– Nagyon meghatott, hiszen Batthyány Kázmér neve Siklóson fogalom, és magam is tanítottam néhány esztendőt a róla elnevezett általános iskolában.

Ipacsfáról indult

Banáné Gyuró Julianna 1958-ban született Ipacsfán. Ott is nőtt föl, Harkányba járt általános iskolába. Komlón érettségizett a Steinmetz Miklós Egészségügyi Szakközépiskolában, a Kaposvári Tanítóképző szekszárdi tagozatán diplomázott, tanított az Ormánságban, Siklóson a Kossuth téri általánosban, a Batthyány Kázmér általánosban. 2004-től a művészetoktatásban tevékenykedett, 2007-től az összevont intézményegység vezetője mostani nyugdíjba vonulásáig. Férje, Bana Gábor adótanácsadó, fiuk, Gábor Péter (31) Budapesten informatikus. Két unokájuk van.