Hajnal hasadtáig tartott a tánc, a mulatság

A mondhatni szokásos, rekkenő hőség dacára több százan vállalkoztak a főzésre szombaton a jubileumi, 25. babfőző fesztiválon. A több ezer vendég jól szórakozott, bizonyság erre, hogy a hajnali négykor véget érő zenés mulatságot sokan meghosszabbították volna.

Huszonhat éve, amikor egy baráti társaság felelevenítette a cserépedényben való babfőzés hagyományát, talán még senki sem gondolta, hogy pár évtized múlva az egyik legnagyobb városi rendezvénnyé növi ki magát a babfőző fesztivál.

Márpedig ez történt, évről évre nőtt az érdeklődés a rendezvény iránt, olyannyira, hogy az első években még versenyként induló főzésről magát a versenyt el is törölték, mivel lehetetlenné vált a rengeteg étel érdemi összevetése.

Mára maradt az örömfőzés és a közös együttlét, amire a sokacok mellett a más nemzetiséghez tartozó mohácsiak közül is nagyon sokan kíváncsiak csakúgy, mint az ország távolabbi részeiről érkezők.

Érdeklődőkben most sem volt hiány. Szombaton, kora délután a rekkenő hőség dacára is megtelt a Táncsics Mihály utca és környéke. Mikor aztán fellobbantak a tüzek, a meleg tovább fokozódott, de láthatóan ez egyáltalán nem zavarta a több száz főzésre vállalkozót és a vendégeket sem, akik a vacsora elfogyasztása után hajnalig mulattak az utcabálban.

- Olyan jó volt a hangulat, hogy amikor hajnali négykor vége lett a mulatságnak, a zenészeknél többen is reklamáltak, hogy muzsikáljanak tovább – mondta Bubreg István,a Mohácsi Sokacok Olvasóköre alelnöke. – De rendjén van ez így, örülünk, hogy idén is nagyon jól sikerült a rendezvény.

Az összesítéssel még nem végeztek, így még nem tudják, hányan és hány edényben főztek.

- Egyébként nem is a rekordok hajszolása a célunk, nem az a legfontosabb, hogy évről évre többen legyünk, hanem az, hogy megőrizzük a hagyományt – fogalmazott.

Bubreg István kifejtette, továbbra sem gondolnak a helyszín megváltoztatására, ami azért vetődik fel időről időre, mert néha kissé szűkösnek bizonyul a Táncsics Mihály utca.

- Eddig is elfértünk, ezután is el fogunk. Már csak azért sem pártolnánk más helyszínt, mert ezt érezzük a sajátunknak, ami egyben a bensőséges hangulat megmaradásának is a záloga.