Jön a nagy ellenfél, az orosz Oszipov is

Mindig is amolyan csodabogárnak tartottuk. Végül is: ki az, aki képes napokig gyalogolni, aki nem unja meg, hogy esőben, tűző napon lenyomjon egyvégtében mondjuk négyszáz kilométert?!

A most 55 éves Czukor Zoltán sosem unta meg. Néha a versenyzőtársaival egymás között azért megbeszélték, mire vihették volna más sportágban, ha ugyanennyi energiát és időt fektetnek bele, de nem bánta meg, hogy a gyaloglás mellett tette le a voksot.

– Nemcsak maga a sportág fogott meg, hanem azok az emberek, azok a figurák, akik ezt csinálták. Ezt a kőkemény melót csak vidáman lehet csinálni, az itt tapasztalt hangulat pedig benne tartott: odaragadtam, mint légy a légypapírhoz – mesélte lapunknak Czukor, aki országos csúcstartó 50 és 100 km-en is, volt olimpiai (Athén) 24., világbajnoki 20., világkupa 11. és Európa-bajnoki 9. –

Mostanra viszont eljutottam odáig, hogy profin nem akarom tovább csinálni. Közel negyvennégy évet tettem bele, elég volt. Harminc évig voltam felnőttválogatott atlétikában... Hosszú volt, ledarált. Persze bennem van még a versenyezhetnék, de a testem már jelzi, hogy vissza kell vennem, lájtosabbra kell fogni a figurát.

Mindez pedig azt jelenti, hogy vasárnap, ha jelképesen is, de szögre akasztja a gyaloglócipőt. Mindezt Komlón teszi meg, ott, ahonnan indult. Ráadásul nem akárkinek a társaságában...

– Egy idő után nekiálltam a nagyon hosszú távú versenyeknek, s 2003-ban láttam először Oszipovot. Elképesztő volt. Csak néztem, hogy megy, megy, megy, nem áll meg soha, miközben én már megálltam, sőt, lefeküdtem. Számomra ő, az orosz Dimitrij Oszipov az etalon ebben a sportágban. Nekem az jelentette a beteljesülést, hogy négy-öt év kemény munkával utolértem, sőt, le is tudtam győzni. Kétszer sikerült, mindkétszer a franciaországi huszonnyolc órás versenyen. Büszkén teszem hozzá, hogy másnak nem nagyon sikerült őt megvernie. Most pedig, amikor meghívtam a búcsúversenyemre, szinte rögtön rábólintott a dologra, ami nekem nagyon sokat jelent. Visszaírt, hogy legalább együtt ünnepeljük majd a születésnapját.

Ünneplésben, a jó eredményeknek köszönhető boldog, önfeledt pillanatokban szerencsére sokszor volt része Czukor Zoltánnak. A ’90-es években volt csúcsformában, ebben az időszakban a világranglistán a 12–14. helyen volt, s ezt három-négy évig meg is tudta tartani. Kétszer is legyőzte Oszipovot a 28 órás roubaix-i versenyen, amit 2012-ben meg is nyert.

– A legkellemesebb emlékeim közé mégis az Olaszországban, Bergamóban rendezett versenyeket teszem. Tíz évig jártam oda, s az ottani emberek, az atmoszféra nagyon magával ragadott. No, meg az volt még nagy durranás, amikor negyedik helyen teljesítettem a 440 km-es Párizs–Colmart. Na, az egy „über alles” pillanat volt!

Reggel hétkor rajt, 134 kör...

A pekingi volt az utolsó olimpiája Czukor Zoltánnak, ott 50 km-t gyalogolt, utána inkább hosszabb távokon indult. A most vasárnapi (augusztus 12.) Gyaloglónapon, a búcsúversenyén sem „aprózza el”: 100 km lesz a táv, s miután ez időben is hosszú, a rajtra reggel hétkor kerül sor.

A verseny pályáját a belvárosban alakították ki, a Kossuth utca Városház tértől induló szakaszán, ahol közel 800 méteres körök várnak majd az indulókra – Czukor szerint 134 körre lesz szükség a teljes táv leküzdéséhez, a célba érés fél hat, hat óra körül várható. A 100 km-es távon csak gyakorlott versenyzők indulhatnak, de 16.45-kor elrajtol egy miniverseny (4 km), amelyen bárki részt vehet.