Tényleg életet ad, aki vért ad

Az Országos Véradó Szolgálat pécsi központjának három éve átadott épülete előtt fehér Nysa 522-es mentőautó vonta magára a figyelmet. A mögötte parkoló Fiat 125p csak erősítette az érzést – itt bizony múltidézés folyik! És valóban: Retro Véradásra várták az önkénteseket, akik érkeztek is szép számmal.

Mint azt Dr. Siba Krisztinától, a Regionális Vérellátó Központ vezetőjétől megtudtuk, egy átlagos nap akár tízszeresét is elérhette a számuk a nap végére.

Az épületbe lépve a mini kiállítás, a főtt virsli diszkrét illata évtizedekkel ezelőtti emlékeket ébresztett bennünk is.

Mindenesetre a korábbi, Dischka Győző utcai állomáshelyhez szokott szem nem győzött rácsodálkozni a modern környezetre, a tágas, világos terekre – az egész bizalomgerjesztőbb, barátságosabb volt. Ezt az érzést tovább erősítette a kiszolgáló személyzet – mindannyian kifejezetten kedvesek, mosolygósak voltak, akármelyik stációjában jártunk a véradási folyamatnak.

A regisztráció során kapott kérdőív kitöltése volt a belépő az első vizsgálatra. Semmi ijesztő: vérnyomásmérés, és egy olyan gyors vérvétel, hogy még szisszenteni sem volt idő – s már várt is az orvos a szomszéd rendelőben. Ha lehet, ez még fájdalommentesebb volt, megvizsgálták a kórtörténetünket, a kitöltött adatlapra felfűzve, illetve a szívünket, fonendoszkóppal. Aki ezt az akadályt is sikeresen vette, beléphetett a nagyterembe, ahol az ágyak sorakoztak. A vér lecsapolása az előkészületekkel és a tű kihúzását követő pihenővel sem tartott tovább 20 percnél. És közben megmentettünk akár három életet is.