Vélem-én

2006.02.16. 12:20

„Automatikus” műveletek helyett válasszon szivatást!

M.B.

Persze maga a rendszer is úgy rossz, ahogy van. Az egész ott lett elszúrva, hogy mi, birkalelkű és -eszű alattvalók (meg szanaszét a sárgolyóbison a többi X milliárd), hagytuk, hogy a pénzvilági fejesek elhitessék velünk, hogy attól csak nekünk lesz jobb, ha nem hordunk magunknál zsozsót, hanem szépen pihentetjük bankjaikban. Aztán, ha mégis szükségünk lenne rá, csak odasétálunk egy automatához, és máris sínen van minden. Elvben még hihető, érthető is mindez, de aztán a gyakorlatban az embert mégiscsak a legtöbbször szétveti az ideg.

Én nem tudom, másutt hogy megy, de Pécsett, különösen hétvégente, elképesztő dolgokat produkálnak a pénzkiadó masinák. Az egyik nagy, talán a legnagyobb multival többször is alaposan megjártam. Először Uránban próbálkoztam. Kezdődött azzal, hogy a mindig hihetetlen mocskos, elképesztő dolgokat tartalmazó fülkébe az ügyfélnek leginkább csak gázálarcban szabadna belépnie, akkora a bűz. Mindegy, nagy levegővel ez kiváltható. Lenne. Csakhogy a gép szó nélkül beszopja a kártyámat, majd lefagy az egész terminál. Se kép, se hang. Van viszont egy telefon, amit éppen azért tettek oda, hogy ilyenkor segítséget kérjünk. Süket, mint az ágyú. (Azóta is.) Mobil elő, tárcsázás. A hívott számon senki nem jelentkezik. Miután a kártyám még mindig oda, csak állok, mint fasz a lakodalomban, moccanni sem merek, nehogy végül valaki más kezében landoljon a plasztik. Negyed óra múltán aztán életre kel a szerkezet, installálja magát vagy öt percig, hogy aztán kiírja, üzemszünet. A kártyát azért visszadja.

Nyomás a cég egy másik gépéhez. Ott is üzemszünet. Végül a harmadiknál azért csak kinyerem a pénzem. Autóztam kb. hét kilométert, és a stressz miatt buktam életemből néhány percet is. Ők viszont nyertek, a tranzakciós díj már régen a zsebükben csörög.

De ez még mindig az egyszerűbb esetek közé sorolható. A pénzfelvétnél sokkalta idegesítőbb, ha az ember ne adj'' Isten befizetni szeretne a számlájára. Mivelhogy ilyesmikkel a dolgozó paraszt általában hétvégén ér rá bíbelődni, ismét megközelít egy automatát. Menü, műveletválasztás, borítékos befizetés. Iszonyú sivító hangokat ad a gép, Lendvai „Sziréna" Ildikó ehhez képest semmi. De csak hangot ad, mert borítékot nem, elfogyott, elvitte a cica. A másiknál, harmadiknál szintén. Ez már sok.

Másnap bemegyek a fiókba. Jó napot, elfogyott a gépből a borítékuk. Hát igen, jön a válasz, hétvégén ez gyakran megtörténik. Na és, gondolom, miért nem töltitek fel nagyokosok, hiszen ezért (is) fizetek, de mondani már nem mondom, mert elég csak a cicababa ügyintézőre nézni, és máris sejteni lehet, hogy semmi értelme pofázni.

Ehelyett kitaláltam: fogok a fiókból egy halom befizetésre szolgáló borítékot, mindig legyen nálam, ha a gépből éppen kifogyna. Alig egy hét múlva már köllött volna is, csakhogy akkor meg bizonylatot nem tudott kiköpni magából az egyik ördögi szerkezet. Annak híján én meg betenni nem, mert ezektől minden kitelik.

Tőlem meg esetleg az, hogy hamarosan végképp berágok, és egy másik céghez pártolok, bár komoly reményeim még látatlanban sincsenek.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában