Minőségi zsíros kenyér

Azokat nevezzük így, akik legalább kétnaponta nem jutnak húshoz. Önmagában is rossz vicc lenne azzal jönni, hogy minden vegetáriánus – avagy vegetárius, ahogy tetszik – minőségi éhező, a téma miatt azonban még inkább otrombaságnak hatna.

És azért is, mert az adatok elkeserítőek és kijózanítóak egyszerre. Hisz a legalapvetőbb dolgok egyike az étkezés, csak a lélegzetvétel természetesebb ennél. Azt pedig már a modern ember tudja igazán, hogy ha étkezéseink változatosak, ízletes ételeket, minőségi alapanyagokból készített fogásokat fogyasztunk, az a testünk mellett lelkünket, szellemünket is kényezteti, az élethosszt növeli. Arról pedig végképp nem beszélve, hogy a gasztronómia a kultúra szerves része, a tudás, amellyel
e téren rendelkezünk, műveltségünket gyarapítja, végső soron életminőségünket növeli.

Miközben nem is oly meszsze tőlünk egyeseknek az az öröm, átmeneti minőségi változás, ha néha érkezik hozzájuk is némi élelmiszer a segélykészletből.

A legnagyobb gondom, és félelmem azonban emellett is az, hogy nálunk a szakadék a jól és nem jól élők közt oly nagy, hogy a mi minőségi éhezőink többsége sem három-, sem négynaponta nem lát húst, néha tán mást sem. Márpedig ez az, ami igazán növelheti, újratermelheti a hátrányokat. És az előzőek miatt érzett mélységes szomorúságon az sem segít egy cseppet sem, ha tudjuk, milyen finom is tud lenni egy igazán jó zsíros kenyér.