Az utókor mond ítéletet?

Vándorkiállítás indul augusztus végén az Alaptörvény illusztrációival. A kiállítás első állomása Szeged, majd sorban következik a többi megyeszékhely. Így valamikor az elkövetkező hónapokban Pécsett is megtekinthetőek lesznek azok a festmények, amelyek Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott megrendelésére készültek tavaly. A megbízott szerint ezek az alkotások a magyar történelem utolsó 150 esztendejének metszéspontjait ábrázolják.

Hangsúlyozom: szerinte.

A képeknek ugyanis már a megjelenésükkor vegyes fogadtatásuk volt: sokaknak már az sem tetszett, hogy a festményekre több mint 20 millió forintot költött a kormány, egy-egy témaválasztás pedig végképp kiverte a biztosítékot. Mert míg a dualizmus korát vagy az első világháborút valóban történelmi vízválasztónak lehet tekinteni, addig a 2006-os lovasrohamot vagy a vörösiszap-katasztrófát már kevésbé. Ugyan mindkettő emlékezetes, de nem az ország hosszá távú életét befolyásoló esemény.

A témákon túl a festmények kivitelezését is kritizálták a szakértők: a második világháború című festmény például csupa közhely a romokkal, egy katona holttestével, a madonnaként ábrázolt anyával és a repülőgépekkel, az első világháborús kép pedig a gyermekkönyvekből ismerős huszárokat vonultatja fel mézeskalács színben.

Az én véleményem csak annyi, hogy szerintem azt, mi számít jelentős, meghatározó történelmi eseménynek, nem az éppen aktuális hatalom dönti el, hanem az idő és a következmények. Mint ahogy azt sem, megnézem-e a kiállítást vagy sem. Szerencsére.