A házasság tisztelete

Egy friss felmérés szerint az ötven felettiek közül minden második túl van már egy válóperen, s ott tartunk, hogy hazánkban évente negyvenezer esküvőre húszezer válás jut. 

A 70 éves házassági évforduló sokatmondó jelzőt kapott: kegyelmi lakodalomnak hívják. Néhányan megélték már ezt a Dél-Dunántúlon (körülbelül ez a csúcs, bár létezik az ugyancsak beszédes koronaékszer lakodalom is, 75 éves együttlét után), ám a helyzet egyre romlik, harminc éve például nagyságrendekkel jobban festett a kép. No jó, az átkosban kényszerítették az embert, hogy türelmes legyen, mondhatnánk, s könnyebb volt a kisebb pofonokhoz alkalmazkodni.

Szerintem azonban másutt van a gondok forrása. Napjainkban a tisztelet, a hála, a másik megbecsülése szinte gyengeségnek számít a munkahelyen, a társadalmi közösségekben. A cégeknél a szolgálati idő szerepe például teljesen eltűnt, a hajtós, pörgős világban mindenki csak önmagára figyel, még életünk párja is csak este kap egy röpke félóra figyelmet, ha éppen belefér a fárasztó nap zárásába. Pedig hát nincs annál kedvesebb, amikor a társunknak a hibáira is szeretni való sajátosságként gondolunk!

Igen, a tisztelet, a nyugalom, a megbízhatóság megy ki a divatból, csak néhány megrögzött konzervatív elme lovagol ilyen idejétmúlt jellemvonásokon, hiszen ma mindenhol csak az a menő, hogy „Meg tudom csinálni!”, „Én vagyok a legjobb”, meg hogy „Carpe diem!”. Ami pedig elmúlt, az ott kushad a szemétkosárban. És sokan hozzáfogják, s kidobják a csomag részeként a házasságukat is.