Karácsonyi tükör

Mi a baj a korai karácsonnyal?

Az üzletek már most ontják az ünnepi kellékeket, holott mi még csak a tököt faragjuk, mécsesek között válogatunk november elsejére. A kettő kicsit furcsán hat egymás mellett, de valószínűleg nem ez az igazi oka, hogy miért bosszúsak annyian, amikor a polcokon csoki Mikulásokat látnak virágcsokrok helyett.

Ennek hátterét valahol máshol kell keresni.

Mert mit is üzennek nekünk az ünnepi kellékek? „Vegyél meg mindent most, amikor van választék. Ha késlekedsz, lemaradsz, semmi sem jut, csak maradék, ami senkinek sem kell. Ha nem vásárolsz, nem vagy előrelátó, jó családanya/családapa. Ha nem veszel meg mindent, ami „kell”, mit szólnak a szeretteid, ismerőseid? Vásárolj, hiszen mindenki ezt teszi, ne lógj ki a sorból!”

A nyomás nagy, a gyerek sírdogál, a szaloncukor a kosárban landol. Minden héten újabb csomag, egészen karácsonyig, amikor már senkinek sem kell. Az üzletpolitika bevált, az áru fogyott, a bevétel nőtt, akárcsak a családok kiadásai.

A pénzen túl azonban mást is veszítünk. A várakozás izgalmát, a hangulatot, a készülődés fokozatait. Cserébe hónapokra nyújtott feszültséget kapunk, hogy mit vegyünk ajándékba, honnan lesz rá pénzünk, elég-e, amit vettünk.

A korai karácsony elbizonytalanít minket, olyan dolgokkal szembesít idejekorán, amelyeket szívesen elodáznánk. Titokban ugyanis csak arra vágyunk, hogy hógolyózzunk, mézeskalácsot süssünk, gyertyát gyújtsunk és társasozzunk a karácsonyfa alatt. Semmi többre.

De nincs hozzá bátorságunk. Inkább vásárolunk.

És már októberben utáljuk magunkat ezért.