Válaszokért kopogtatnak

Örülök, mert bizonyos mértékig betekintést nyerhetünk mások pénzügyi szokásaiba, anyagi helyzetébe, vásárlásaiba, rezsiköltségeibe és megtakarításaiba. Nem örülök viszont, ha hozzánk kopogtatnak be a kérdezőbiztosok, és az ellenállásomat sem az utalvány, sem a táblagép megnyerésének lehetősége nem csökkenti túlzottan. Mindenesetre kedves gesztus.

Feleségemmel együtt mindketten alkalmazottak vagyunk, így akár azt is mondhatom, „nyilvános” a jövedelmünk, viszont azt nem szívesen osztom meg senkivel, hogy mit, mire költünk, hol spórolunk, mennyit takarítottunk meg, vagy utaztunk el. Még név nélkül sem. Úgy gondolom, ez a személyes szféránk. Ahogy nézem a felmérésekkel kapcsolatban készült statisztikát, többen is vagyunk úgy ezzel, hogy elzárkózunk a válaszoktól.

Lehet, hogy én veszem túl komolyan a felméréseket, de ahhoz, hogy válaszoljak, már eleve kell egyfajta bizalom a kérdezővel szemben. Ezt pedig nem feltétlenül egy arcképes igazolvány teremti meg. Hányszor hallottunk már hamisított vagy kamu igazolványt mutogató csalókról, akiknek esetleg ez lehet a legújabb meséjük a bejutáshoz, hogy akár azonnal, vagy később visszatérve – amikor éppen nincs otthon senki – megkeressék és elemeljék a statisztikába bevallott értékeket és kötvényeket.

A kérdezőbiztos szemszögéből megközelítve a feladatot biztosan nincs könnyű dolguk, és elképzelhető, hogy ez a néhány sor is tovább nehezíti a munkájukat.

Viszont jönnek, kopogtatnak és válaszokat várnak a kérdésekre.