Vélem-én

2016.01.14. 12:50

A vérellátósok mindent megtesznek. De mit teszünk mi?

Tudom, sokan betegesen félnek a tűtől, és nem csak a látványtól, de még a gondolattól is, így őket nem is győzködöm, hogy hozzanak egy apró áldozatot. De a többieknek mégis mi a kifogásuk?

Gűth Ervin jegyzete

Az Országos Vérellátó Szolgálat munkatársai nem csak kitelepülésekkel, tematikus akciókkal, együttműködésekkel vagy éppen a vér útját bemutató nyílt nappal hívják fel tevékenységük fontosságára a figyelmet. Majdnem egy évvel ezelőtt a Pacsirta utcai új épületbe költözéskor szóvá tettük, hogy az Ifjúság útja felől nincs semmi felirat, ami a ház funkciójára utalna. Aztán lett az is. Azaz, lehetőségeikhez képest tényleg mindig mindent megtesznek a jó ügy érdekében. De mit teszünk mi?

Tisztán emlékszem az első véradásomra, amin még középiskolásként vettem részt. A részvétel elsődleges szempontja az a 2-3 tanórányi igazolt hiányzás volt, ami ezért a kis áldozatért járt. Ami jár, az jár. Néhányszor még voltam, de aztán elmaradt a dolog. Közben az OVSZ levelei rendszeresen megtaláltak, de zaklatásnak, kéretlen reklámlevélnek éreztem ezeket. Pláne a telefonhívásokat.

Pár évvel ezelőtt megjött az eszem és megint elmentem vért adni. Mondjuk ez a második első alkalom nem volt zökkenőmentes, mert folyton azt kérdezgették ijedt tekintettel, hogy jól vagyok-e? Hát, rosszul is lettem, de azért a fél liter lefolyt. Egy ideig megint hanyagoltam a véradást, de erőt vettem magamon és megint elmentem. Minden probléma nélkül zajlott és azóta próbálok gyakran megjelenni.

Tudom, sokan betegesen félnek a tűtől, és nem csak a látványtól, de még a gondolattól is, így őket nem is győzködöm, hogy hozzanak egy apró áldozatot. De a többieknek mégis mi a kifogásuk?

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!