2016.01.18. 12:00
Nálunk automatikusan fizetünk, más országokban viszont nem
Azt hiszem, alapvetően kétféle ember létezik: aki már adott hálapénzt az egészségügyi ellátásért, és aki még nem.
Kétféle vélekedés is van erről: hálapénz nélkül már összeomlott volna az egészségügy kontra a hálapénz konzerválja a korrupt rendszert.
Mit is remélünk a hálapénztől? Mennyit ér néhány ezer, tízezer, százezer forint a háziorvosnál, a szakrendelésen vagy a műtétnél? Kedves mosolyt? Nem kell várakoznunk a rendelő előtt? Jobban odafigyelnek ránk?
Magyarország ebből a szempontból is egyedi, már több évtizede létezik a hálapénz. Furcsa maga az ember is: ugyanis ha nem fogadták el tőle a kínált összeget, azt hiszi, azért, mert keveset adott. Rengeteg történet kering kórházakról, orvosokról és tarifákról.
Ugyanakkor egyre többen csatlakoznak az „1001 orvos hálapénz nélkül” mozgalomhoz, néhány napja a Házi Gyermekorvosok Országos Egyesülete is, 1500 orvos képviseletében. Véleményük szerint, a betegek részéről a hálapénz annak a közvélekedésnek a tudomásul vétele, hogy ezzel magasabb színvonalú szolgáltatást „vásárolnak meg” a korlátokkal küzdő ellátás helyett.
Felmerül a kérdés: miért nem teremtik meg egy új egészségügyi ellátás alapjait, amelyben nem automatikusan az államkasszába megy a dolgozó egészségügyi hozzájárulása, hanem mindenki maga dönti el, melyik egészségbiztosítóval, milyen feltételekkel köt szerződést a betegellátásra. Számtalan országban működik a rendszer, így az ott dolgozó magyar orvosok előtt sem ismeretlen. És ott nincs hálapénz se.