Vélem-én

2016.04.15. 11:17

Mintha erősen veszni látszana a régi fény

Nagyon erősen keressük azt az embert, aki halál pontosan átlátja azt, amit Zsolnay körül folyik.

Fülöp Zoltán jegyzete

Aztán ha egyszer megtalálnánk, nagyon erősen figyelnénk arra, amit mond – hátha akkor mindent megértenénk, az események láncolatát is, az ok-okozati viszonyokat is.

Mert amit most látunk, az kezd meglehetősen követhetetlenné válni. Ennélfogva az állásfoglalás is problémás: egymásnak feszül a törvény és a hagyomány, a gazdasági érdek és a kulturálisan beágyazott történelmiség, a befektető és a város, a többségi és a kisebbségi tulajdonos. S hát nagyon úgy fest, egymással párhuzamosan nem működnek. Vagy-vagy. Dönteni kell, a fentiek miatt elsősorban az érzéseinkre hagyatkozva.

A mi legnagyobb bajunk azonban az egésszel az, hogy mindeközben ezerrel kopik a név (kicsit fellengzősebben: a brand). Jelenleg még trendi minden elé odapasszintani a Zsolnay nevet (az más kérdés, hogy legális-e, de ebbe most tényleg ne menjünk bele), de ha így folytatódnak a történések, akkor egyenesen ciki lesz. Annyira, mint a vásárban vett porcelán: távolról még talán jól mutat, a tálaló tetején mintha a helyét is megtalálta volna, de ha kicsit közelebb megyünk, gyorsan kiderül, hogy karcolt, kopott, sőt, talán már ragasztott is.

Szóval várakozó állásponton vagyunk. Várunk, s hát igazából eléggé türelmetlenül. De nagyon nem izgulunk azért, mert simán lehet, hogy napokon, heteken belül eldőlhet minden. Úgyhogy most itt vagyunk: az utolsó előtti háború után.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!