A híd lenne Szekó József fő műve

Két éve, hogy nincs közöttünk Szekó József. Már két éve! Azon a napon egy egész város fogadta hitetlenkedve a hírt, nem akarták, nem akartuk elhinni. Ám a valóság könyörtelen: a „bezzegváros” polgármestere nincs többé.

Sokan féltettük, mi történik az örökségével, amit a város lakóira hagyott, s bizony nem is alaptalanul. A mohácsi Lenin-fiúk és Gyurcsány baranyai helytartói erkölcstelen módon kihasználva a helyzetet, a kegyeletet, a jó ízlést sutba dobva elbitorolták a polgármesteri széket. A valóság azonban nemsokára velük is szembe jött: amint volt lehetőségük a mohácsiaknak arra, hogy valódi választáson mondjanak véleményt, ki is irányítsa a várost, oda küldték őket, ahova valók, a közélet süllyesztőjébe.

A híd lenne Szekó József fő műve

Az addig eltelt, eltékozolt hónapok, majd a romok eltakarítása után pedig végre oda került Szekó József öröksége, ahova való: a mohácsiak kezébe. S ez az örökség bizony olyan kincs, ami nemhogy apadna, hanem még hízik is az idő előrehaladtával, hiszen nincs olyan fejlesztés, beruházás, ami a közelmúltban készült vagy készül el, amihez Szekó Józsefnek ne lett volna köze, gondoljuk például a Selyemgyár Kulturális Negyedre, az új kikötőre vagy éppen a néhány éven belül felépülő hídra, amelyre úgy tekintett, mint élete fő művére.

Éppen ezért lenne ildomos, hogy a leendő mohácsi Duna-híd átadása előtt az arra hivatottak alaposan átgondolják, kiről is nevezzék el. Mindenesetre nekünk már most van egy tippünk, a többi pedig nem rajtunk múlik.