2021.11.13. 07:07
Viszlát, közöny! Vannak, akik lelkesednek, mások ügyeit és érdekeit képviselik
Nem ritka jelenség, amikor egy-egy közösségben eluralkodik a passzivitás. Nem véletlenül mondják, minden kapcsolat halála a közöny, ennek igazságtartalma közösségi vonatkozásban is érvényes. Az elmúlt időszak bezártsága, a járvány okozta félelem, mindenki állandó túlterheltsége, a folytonos rohanás, valamint az okostelefonok és képernyők magukba szippantó hatalma tovább fokozta a korunkban egyre jellemzőbb elszigetelődést egymástól.
Szinte már divattá vált nem törődni a környezetünkkel, a benne élőkkel, a közügyekkel. Aki másképp tesz, hajlamos különccé válni a többiek szemében. Minek strapálja magát? Törődne inkább a saját dolgával! – Ismerős mondatok, ugye?
Reményt keltő látni, hogy vannak olyanok, akik még tudnak lelkesedni
Szomorú, mennyire könnyű letörni valaki lelkesedését az érdektelenséggel, az egymás problémái iránti közömbösséggel. Pedig az ember továbbra is közösségi lény, s ha valamit kristálytisztán megmutatott a pandémia, az az, hogy egymásra vagyunk utalva. Vétkesek közt cinkos, aki néma, szól az ismerős verssor, mely talán elgondolkodtat arról, hogy mások ügye közügy, egyúttal a mi ügyünk is.
Ezért igazán reményt keltő látni, hogy vannak olyanok, akik még tudnak lelkesedni, mások ügyeit és érdekeit képviselni. Bizalomra ad okot, hogy sokan élnek is a tenni és változtatni akarók segítőkészségével. Az olyan kezdeményezések, mint Dezső Katáé is, megmutatják, mennyire összetartozunk, még mi, egy nagyváros lakói is.