Spórolni nem új berendezésekkel, hanem hőfelhasználással lehet

Évtizedeken át a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy ha jön a tél, a hideg, akkor gázzal, árammal, szénnel, távfűtéssel, kazánnal vagy padlófűtéssel, kályhával vagy radiátorokkal meleget csinálunk a lakásba. Nemigen gondolkodott azon sokat senki, hogy melyik a legolcsóbb, mert árban nem volt számottevő a különbség. 

Azt mondjuk fizikából mindannyian tanultuk, hogy energia nem vész el, nem is keletkezik, csak átalakul. Most pedig a hő kiinduláspontja a kérdés, mert egyszeriben nagyra nőtt a beszerzési árak közti különbség. Hogy a fűtésre és hűtésre is átállítható klímaberendezések, az infrapanel, a cserépkályha vagy például az elektromos árammal felmelegíthető olajradiátor a legjobb kiegészítő megoldás, az rengeteg tényező függvénye. Mindegyik nagyon jó valamiben, és persze új beruházásként költséges is. 

Valójában az igazi spórolást nem új berendezésekkel lehet elérni, sokkal inkább a termelt hőmennyiség felhasználásával. Hogy hány fokon tartjuk a lakást, hogy milyen a ház szigetelése, a nyílászárók, a falak mennyire tartják meg a meleget. Tehát az elsődleges feladat minden lakásban az, hogy vigyázzunk a bevitt hőre, hőtükrökkel, új ablak- és ajtószigetelésekkel, esetleg a komplett cseréjükkel. Egy biztos, mindent überelő megoldás nincs, viszont miként az a takarékosságra is jellemző, kellő odafigyeléssel, apró lépésekben igen sokat nyerhetünk, főként, ha a rossz beidegződéseinket (például a szellőztetésben) is legyőzzük.