A madarak vidámabbá teszik a napjainkat, vigyázzunk rájuk!

De ha belegondolunk, milyen lenne a világ madarak nélkül, már nem is tűnik olyan zavarónak a hajnali dalolás. 

Balatonon egy nyáron jó barátságot kötöttünk a térség verebeivel. Édesanyám lelkiismeretesen etette őket, így odaszoktak a teraszunkhoz, s a hosszú iskolai szünidő alatt egészen családtaggá váltak. Gyakran érkeztek a fiókákkal együtt, akiket az anyamadarak csőrükkel etettek az elemózsiából. 

Otthonosan ugráltak a lépcsőkön és a füves kis területen, válogatva a zabpehely és kenyérmorzsahalmok között. 

Eleinte a fehér kenyér volt a befutó, de aztán anyukám elkezdett aggódni a verebek testi épségéért. Utánaolvasott és úgy döntött, a zabpehely lesz a legjobb választás, alkalmanként kisebb magokkal vegyítve. A nagyobb szemű változattal azonban az apró csőröcskék nem bántak el könnyedén, így csak az apróbb, puhább verziót kapták. 

A nyaralás végén mindig kiöntöttünk egy nagyobb adagot, remélve, hogy kitart egy ideig. Telente azonban még nagyobb szükségük van az odafigyelésre. Az állatok közelsége – különösen az olyan kedves fajtáké, mint a verebek, rigók vagy cinkék – pedig köztudottan jó hatással lehet az emberre. Egy madárbarát egyetemen talán még a kevésbé szívderítő előadások közti szünetek is egy kicsit vidámabban telnek.