Fontos a kölcsönös tisztelet, az együttműködés

Nemrég egy konferencia egyik előadója említette azt, hogy ahogy idősödünk, a fiatal korunkra való visszaemlékezés során már az aktuális szűrőn keresztül tekintünk a múltra, jelenbéli tapasztalataik fényében egészülnek ki az emlékek, így az idő előrehaladtával hajlamosak leszünk idealizálni, megszépíteni saját gyermek- és fiatalkorunkat.

Már a harmincasok körében sem ritka, hogy idegenkedve, a meg nem értettség hangján fordulnak az újabb generációk felé. Pedig a maga idejében mindenki volt csodabogár, mindenki kapcsán ingatták fejüket az idősebbek, hiszen „ezek a mai fiatalok” már egészen másképp látják a világot.
De ha reálisak akarunk maradni, könnyen rájövünk, ez az élet rendje, s az, ami számunkra más, szokatlan, nem feltétlenül jelent rosszabbat. Persze a számunkra alapvető emberi értékek, a generációkon átívelő örökség elemeinek továbbadása a mi felelősségünk, de az is, hogy ezt az „újak” számára befogadható, releváns formában tegyük.

Nem véletlen talán, hogy sokszor azokból válnak a legjobb pedagógusok, szülők, nevelők, akik megőriznek egy-egy szikrát a gyerekkor rugalmas, nyitott, a világra rácsodálkozó, előítéletektől mentes hozzáállásából.
Nem feladatunk a „mai fiatalok” megítélése, a problémáik megkérdőjelezése. Ám az igen, hogy a minket körülvevő világot olyanná tegyük velük együtt, amelyet az egymás kölcsönös meghallgatása, a közös fejlődés és az együttműködés jellemez.