Már októberben elárasztják az üzletek polcait a karácsonyi termékek

M. B. E.

A karácsony attól különleges, hogy minden ember örömmel, reménykedve készül rá. Még a legmagányosabb embernek is eszébe jutnak ilyenkor szép emlékek, s mivel a szeretet kiemelt napjairól van szó, érkezik hozzá is egy-két jó szó, kedves pillantás, finom falat. 

Nagymamám mondta mindig, nem az ünnep a fontos, hanem a gyerek, a felnőtt készülődése, hogy az esemény méltó helyre kerüljön az életünkben. S nem az ezüst, meg aranyvasárnapi bevásárlóközponti tülekedéseket értette ez alatt, sőt azt sem, hogy már októberben elárasztják az ünneppel egyáltalán nem kompatibilis boltok pultjait is az akciós karácsonyi termékek, a csokimikulások.

Az örömteli várakozásra gondolt, az adventi forgatagra, amikor a várost, az utcákat, tereket, a szobák csendjét átjárja a békesség, a szeretet ezernyi arca. A töménytelen barátságos amatőr programra (például a bazilikában, ahol idén új formában szervezik az iskolák, kórusok, zenekarok bemutatóját), a templomok békéjére, a boldog átszellemült pillanatokra, melyek segítenek rádöbbenni arra, hogy emberek vagyunk, ez pedig rengeteg örömmel és szeretetkötelezettséggel jár. Arra, hogy ilyenkor az utakon a lehúzott ablakokból nem dühös, hanem mosolygós arcok néznek ránk, hogy ekkor a büntetőfékezés kifejezetten öngólnak számít, még indokolt esetben is. 

S talán rádöbbent bennünket arra is, hogy az utcánkban minden házban értékes és kedves emberek élnek, és olyasmiket tudnak, amiről fogalmunk sem volt.