Az a legfontosabb, hogy szeretteink karácsonyát varázsoljuk emlékezetessé

Karácsonykor nem az a fontos, hogy mit adunk ajándékba, hanem hogy milyen emlékezetessé tudjuk azt az ajándékot tenni a másik számára. Az én legeslegjobb ajándékom, amit kaptam, az egy hajcsat volt, és nem amiatt, mert olyan jól illett a hajamba, hanem mert legalább 9-10 egymásba tett dobozba volt becsomagolva, így abból az ajándékból, ami el se fért a kezemben, a végén lett egy olyan, ami elveszett a tenyeremben. 

De emlékszem, hogy milyen volt kibontogatni az egyre kisebb és kisebb dobozokat, hiszen mindegyiknél azt hittem, hogy abban már az ajándék lesz. Természetesen azt is tudom, hogy kitől kaptam az ajándékot. Én is adtam már ilyen meglepetést másnak, és bízom benne, hogy hasonlóan emlékezetessé tettem a karácsonyát.

Szép emlékekből azért sok van, bár a szentestével kapcsolatban leginkább az maradt meg, hogy délután az egész család gyalog elment a mamához, majd este a sötétben gyalog vissza haza. És hát lehetett akármilyen idő, száraz, fagyos, latyakos, esős, szép havas vagy enyhe, kellemes, azért mi gyerekek jönni-menni nem szerettünk, de apukám erről is ügyesen elterelte a figyelmünket. Számolgattuk az ablakokból kivilágító karácsonyfákat, később már mindenféle fényfűzért is. Aki először vette észre, azé lett a pont, és az nyert, akinek több lett a végén. 

Persze leginkább azzal nyertünk, hogy ezeket az ünnepeket a szüleink széppé, emlékezetessé varázsolták számunkra. Szülőként nekünk is ez a legfontosabb feladatunk karácsonykor.

Számolgattuk az ablakból a kivilágító karácsonyfákat