Könnyebb út is vezethet a könnyedebb műfajokhoz

Nagyon sok kisgyerekhez hasonlóan az én szüleim is szerették volna a család zeneszeretetét szakmai alapokra építve belém plántálni, így ötévesen betoppantunk egy zeneiskolai meghallgatásra. Ám felmenő és oldalági zeneművész, orgonista, sőt, orgonaépítő rokonság ide vagy oda, a tanárnő pillanatok alatt kiszúrta, hogy belém nemhogy abszolút hallás nem szorult, de abszolút nincs hallásom. Ha a kották világához így nem is kerülhettem közelebb, hallgatóként zenei nagyfogyasztónak is mondhatom magam; már gimnazistaként az iskola egyik legnagyobb lemezrepertoárját pörgettem a nyári munkából megvett hifin. Kemény rocktól az eurodiszkóig, talán ízlésficamosan, ám élvezettel – ami a korai zenehallgatásban, ma már tudom is, talán a legfontosabb. 

Ezért üdvözlendő, hogy a sokáig dogmatikus hangszeres oktatás mára országszerte egyre gyerek- és élményközpontúbb szemléletet ölt. Hogy a könnyűzenei koncertek példaképei nyomán hangszert ragadó, sztárságra törő fiatalokat nem nyúzzák végig a komolyzene merőben más ízlést és elhivatottságot követelő, sokak kedvét szegő útvesztőin, hanem egyből a választott hangszerrel és műfajjal barátkozhatnak. 
Külön öröm, hogy az újszerű képzés szele már Baranyába is elért, és a napokban is régiónk gyerekeinek százai pillanthatnak a kulisszák mögé, élvezve a „Hangszert a kézbe!” program lehetőségeit. Reméljük, minél többen végig is járják majd a dédelgetett zenei álmaikhoz vezető utat.