Meg kell tanulnunk fejet hajtani a múlt értékei előtt

Czeczon Enikő

Történelemórán sokat foglalkoztunk a különböző korok szakmáival. Sosem értettük, miért, hiszen ezek többségét vagy senki, vagy csak alig néhányan űzik. Az egyik osztálytársam egyszer ki is fakadt, hogy erről nekünk miért kell tanulnunk, nagyon feleslegesnek tűnik. 
Azért kell – hangzott a válasz –, mert ezek a szakmák hozzájárultak a történelem alakulásához, ahhoz, hogy most ott vagyunk, ahol. És nem szabad ezeket elfelejteni, tisztelettel kell adóznunk a múlt előtt, mert a hagyományaink tesznek minket azzá, akik vagyunk. Kik lennénk a múlt nélkül? 

Akkor ez elég magasröptű gondolat volt, fel sem fogtunk ésszel – de most már igen. És szerencsések vagyunk, hogy nemcsak egyéni, hanem kormányzati szinten is van arra törekvés, hogy a szokások, a régi mesterségek, vagy azok eszközei fennmaradjanak. 
Mivel a művészetek közel állnak hozzám, így elsősorban az ezen a területen megfigyelhető hagyományőrzésre irányuló mozgalmak, tevékenységek találnak meg a leghamarabb. Ilyen történt a PTE Műszaki és Informatikai Karán is, ahol a Művészeti Kartól kapott felkérést teljesítették. Több száz éves, hiányos szövőgépeket kellett újra működőképessé tenniük. Ehhez meg kellett ismerkedniük az eszközökkel, a régi mesterek gondolkodásmódjával, amit végül a modern gondolkodással kellett keverniük. Ezzel nemcsak fejet hajtottak a szövőmesterek munkája előtt, hanem azt is bebizonyították, hogy a régi és az új képes együtt élni. 
 

 

Címkék#jegyzet