Ne bontsunk, mentsük meg végre építészeti értékeinket!

Alig szállították el a Ferencesek utcájából a turistalátványosságként álldogáló sárga kocsit, máris a 48-as téren hírmondónak maradt megálló borzolja a kedélyeket. A napokban a Biokom NKft. nyílt felhívásban szólította fel a tulajdonost, hogy bontsa le a pavilont, majd a városüzemeltető egy újabb fordulattal azt tudatta, hogy eredeti állapotában varázsolná újjá az egykori utasvárót.

Egy város megítéléséhez, sőt, turisztikai vonzerejéhez is nagyban hozzájárul, hogyan sáfárkodik építészeti örökségével. Egy történelmére méltán büszke, kétezer éves városéhoz különösen. Valljuk be, ahogyan számos 19–20. századi díszes óvárosi épület a porba hullott, stílustalan, műanyag ablakos egyenportáloknak adva át a helyét, azzal nem nagyon büszkélkedhetünk. És bár való igaz, hogy az értékmentés sosem lehet öncélú, és fontos, hogy egy régi épület használható, élhető funkciót is nyerjen felújításakor, a külső, a forma – legalább a homlokzat például – azért sokkal többször őrizhette volna meg eredeti arculatát is a modernizált belső előtt.

Ám egy ilyen pici helyet foglaló, senkinek útban nem lévő különleges villamosmegállóba nem kellene mindenképpen bármiféle üzletet beleerőszakolni, eredeti pompájában puszta buszmegállóként is örömet okozva szolgálná újabb fél évszázadig az arra közlekedőket.