Nem érdemes kockáztatni az utakon, rossz vége lehet

Mohay Réka

Mindenki rohan, előzget a beláthatatlan szakaszokban is, akkor is, amikor sűrű a szembejövő forgalom, akkor is, amikor csak pár percig kellene kibírni az előttük kilencven helyett nyolcvankilenccel „döcögő” autóstárs mögött. Türelmetlenek vagyunk, mert sietünk, mert állandó időhiánnyal küzdünk, vagy egész egyszerűen, mert megszoktuk. 

Sokszor azonban néhány percet nyerünk csak azzal, ha magunkat és másokat veszélyeztetve száguldunk a többi autós között. Persze, az szintén nem segít, ha akkor, amikor valaki inkább még egy, sebesen közeledő járművet elenged egy forgalmas kereszteződésben, vagy a zöld lámpa felgyulladását követő első másodperc végén indul csak el, esetleg a sebességhatárnál lassabban halad, a mögötte állók már nyugtalanul a dudára tenyerelnek, pedig ezt csak balesetveszély esetében, a baleset megelőzése érdekében, valamint lakott területen kívül az előzési szándék jelzése céljából tehetjük meg szabályosan. 

A dudát nyomkodó ujjaink edzése helyett inkább a türelmünk izmosítására lenne szükség – mindannyiunk biztonsága érdekében.