Rémisztő belegondolni, hogy bűncselekmény áldozatává válunk

cz. e.

Előszeretettel nézek olyan alkotásokat, amelyek igaz történeten alapulnak, többségük azonban általában nem egy vidám vagy éppenséggel szórakoztató esetet adaptál. Legtöbbször brutális gyilkosságokról szól a fáma ezekben, és leköt, mert izgalmas és egyben elborzasztó. De így működünk mi emberek, nem? Gondoljunk csak bele, hogy milyen hírek kötnek minket a képernyők elé, vagy éppen melyik újságcikket olvassuk teljes odafigyeléssel elsőként.

Hónapokkal ezelőtt nagyot szólt a Netflix streaming-szolgáltatón az a sorozat, amely az amerikai sorozatgyilkosról, Jeffrey Dahmerről szólt, vagy megemlíthetnénk a nagy népszerűségnek örvendő Mindhunter – Mit rejt a gyilkos agya? című két évadot megélt műsort is, amelynek voltak olyan részei, amik beköltöztek az álmaimba is. Kegyetlenek, de nézzük őket, és egészen a végéig nem érezzük igaznak, hiszen a legtöbb esetben csak akkor gondolkodunk el, hogy ez itt a Földön, a való életben esett meg, nem a képzelet szüleménye.

Nőként talán még inkább tartunk attól, hogy a látottak velünk is megtörténhetnek. Biztos vagyok benne, hogy a női nem képviselői többször néznek maguk mögé az utcán éjszaka, hogy nem e követi őket valaki. Rémisztő belegondolni is, hogy bűncselekmény áldozataivá válhatunk.

Pécsen a tavalyi évhez képest növekedett a közterületeken elkövetett bűncselekmények száma, így talán nem meglepő, hogy gyakrabban tesszük fel azt a kérdést: biztonságban vagyunk?