Inkább menjenek el a pénzükkel, jobban járnánk

Nem akarásnak, nyögés a vége – hangzik sokszor el ez a kijelentés. Az is igaz, hogy az akarásnak is nyögés a vége, hogyha éppenséggel olyan valaki csinálja, akinek aztán fogalma sincs arról, hogy mit is csinál. De ilyenkor általában nemcsak az nyög, aki csinálja, hanem annak hatásait nyögi aztán az is, aki ezt a remek valamit megkapta, és az is, akinek később ki kell javítani. Ilyenkor érzi úgy az ember, hogy inkább fizet, csak minél messzebb legyen a „mester”, és inkább saját kezébe veszi a dolgot, rátermett embereket kér fel a munkára. 

Ha pedig közvagyonról van szó, akkor az áldásos „munkát” a köznép nyögi. Lassan a pécsiek is ott tartanak, hogy inkább összedobják annak a pár tucat embernek és „mesterüknek” a fizetését, akik a Városházán nagyon ragaszkodnak a politikai bársonyszékükhöz, csak Pécsnek legyen gazdája. Ne kelljen három év után felbontani a teljesen ép Nagy Imre utat, vagy azzal szembesülni, hogy egy teljesen elhibázott ötletelés miatt az ép Vince utcát folyamatosan javítgatni kell. Na, meg az sem lenne éppen ördögtől való, hogyha egy hét után nem mozognának azok a Kossuth téri térkövek, amiket elvileg megigazítottak, és az elvégzett munkát nagy csinnadrattával bemutatták. 
Senki nem gondolja, hogy a tökéletességet kérik számon a pécsiek, de tudjuk, hogy az a bizonyos hal is csak a fejétől bűzlik, és a „mester” facebookos PR-üzeneteitől még nem lesz jobb a városban élni.