2024.12.25. 15:40
A kegyelem joga az érzelmi hatalommal rendelkezők kezében van
Nagyon jó tanítónőnk volt az általánosban: már harmadikos kisiskolásként Anyák napjára József Attila Anyám című versét értelmeztük.
Az a sor azonban sehogy nem ment a fejembe hogy „kis lábaskában hazahozta kegyelmeséktől vacsoráját”. Mert nem értettem, kik azok a kegyelmesék és mitől kegyelmesek. Ez még a hatvanas években, tehát az átkosban történt, amikor nemigen kerülhettek sehol szóba ilyen feudális csökevények, s legfőképp nem a hittel és vallással kapcsolatos fogalmak.
Aztán a karácsonyi disznóvágáskor a nagycsaládban kiemelt tiszteletnek örvendő nagyapám a sok unokája és felnőtt gyermeke előtt azt mondta a fél éve húzódó peres ügye kapcsán a korábban agyon szapult bürokratákról, hogy „most mindenkinek megbocsátok, aki bármit is tett ellenem.” Akkor értettem meg, hogy a kegyelem, a megbocsátás joga az érzelmi hatalommal rendelkezők kezében van, azok tehát a kegyelmesek, akik igazságosan szét tudják osztani a jóindulatukat. Az ünnep kapcsán pedig később tiszta lett az is, hogy létezik egy mindenható, aki az egész világ fölött kegyelmet, megbocsátást gyakorol.
A megbocsátás igazságos elosztása ekkortól egész életemen át mindig a karácsony kiemelt mozzanatát jelentette. És úgy gondolom, mindenkinek az a dolga, hogy ki-ki a maga szintjén képes legyen év végén korrekt számadást készíteni az érzelmi küzdelmeiről, valamint tudjon megbocsátani még az alig felebarátainak is.
