Generációkon át: hogyan él tovább a téli disznóvágás?

Tóth Viktória

A disznóvágás sosem csupán a húsról szólt. Inkább egy rituálé volt, egy igazi közösségi esemény, ahol mindenki megtalálta a maga szerepét. Az asszonyok fűszereztek, keverték a hurkához valót, a férfiak töltötték a kolbászt, közben pedig ment a humorizálás, a régi történetek felelevenítése. A nagyszülők meséltek arról, hogyan csinálták ezt az ő idejükben, és a fiatalabbak átvették a régi fortélyokat. A hűvös levegőben keveredett a pirospaprika, a fokhagyma és a friss hús illata, a konyhában pedig már rotyogott a húsleves, sült a pecsenye. És persze ott volt az egyik legjobb része: a böllérreggeli! A frissen sült pecsenye és fokhagymás máj friss kenyérrel és házi savanyúsággal.

disznóvágás
Készülnek a disznóvágási finomságok 
Fotó: MW

Disznóvágás napjainkban

Manapság már egyre kevesebben tartanak sertést, de a hagyományok egy része szerencsére tovább él. Kolbászt és hurkát még mindig sokan töltenek. Néhány hete a szüleimnél is megtartottuk a már hagyományossá vált eseményt. Apukám beszerezte a húst, a nagyszüleim hozták a féltve őrzött receptet – amelyet nagymamám minden évben megoszt velünk azzal a mondattal: „Majd vigyétek tovább, ha én már nem leszek.”

És bár reméljük, hogy ez még sokáig nem következik be, tudjuk, hogy minden ilyen alkalom egy újabb emléket jelent, amit megőrizhetünk.