A locsolóversek helyét átvették a mémek

Gyerekkoromban még természetes volt, hogy húsvét hétfőjén reggel fésülködve, ünneplőbe öltözve indultunk el a barátokkal házról házra. Illatos kölnivel a zsebünkben köszöntöttük a lányokat, elszavaltuk az előre jól begyakorolt, de rém egyszerű mondókánkat, majd jöhetett a jutalom: piros tojás, sütemény, és persze a hőn áhított 100 forintosok. Az utcákon vidám gyerekcsapatok vonultak, a lányok vödrös locsolásra készültek, és egész nap szólt a nevetés a faluban. 

Változnak a hagyományok, változik a húsvét

Ma már más a világ, és nem csak a húsvét kapcsán mondhatjuk: kihalóban vannak a hagyományok. Az udvarok elcsendesültek, a házak kapui zárva maradnak, ahogy az emberekből fogy a bizalom és az érdeklődés egymás iránt. A hagyományos locsolkodás, amely egykoron a közösségi élet egyik fontos eseménye volt, mára lassan eltűnni látszik. A fiatalokat inkább a virtuális világ vonzza, a locsolóversek helyét átvették a mémek, a húsvéti képeslapokat pedig felváltották a Facebook üzenetek. Ráadásul ma már a zsebpénzt is bőkezűbben osztogatják, mint anno, így a 100 forintosokra sincsenek rászorulva. 

Pedig ezek a szokások nemcsak játékok voltak, hanem az összetartozás élménye, a hagyomány tisztelete, egy faluközösség ünnepi együtt lélegzése. A locsolás nem csupán víz vagy kölni volt – hanem élő népi kultúra, amely évről évre újjászületett a húsvéti hétfőn.

Akadnak hagyományőrző települések, egyesületek

Szerencsére van remény. Egyes falvakban még mindig él ez a szép hagyomány. A helyi közösségek, különösen a néptánccsoportok, aktív szerepet vállalnak a szokások életben tartásában. Szervezett locsolkodásokkal, népi játékokkal, táncházzal próbálják megszólítani a fiatalokat, akik talán újra felfedezik a húsvét valódi értékét.