Két nap csend – próbáljuk meg élvezni!

Az üzlet kasszájánál egy idős hölgy idegesen pakolta be a szatyrába előttem a megvett árut. A keze remegett, a szeme fáradt volt, de a mögötte érkező már türelmetlenül toporgott. Mögöttem emberek nyomakodtak, telefonok csipogtak, valaki hangosan sóhajtozott. Mindenki a következő tételt pipálta ki a fejében lévő listán.

Pedig a húsvét nem erről szól. Nem a rohanásról, nem a bevásárlókocsi megtöltéséről. Hanem a megállásról. A csendről. Egy közös ebédről a családdal, egy őszinte ölelésről. Egy beszélgetésről a nagyszülőkkel, testvérekkel, barátokkal. Vagy akár csak arról, hogy leülünk a kanapéra egy bögre kávéval, és nem csinálunk semmit. Mert néha az is elég. Sőt, néha pont az hiányzik a legjobban.

A legfontosabb dolgokat nem az üzletben találjuk meg

Az én jó tanácsom az utolsó napra magamnak (s mindenki másnak): vegyél egy mély levegőt. Amit eddig nem vettél meg, talán nem is kell igazán. Amit elfelejtettél, az nem fog hiányozni. Amit viszont nem lehet bevásárlókosárba tenni, arra érdemes most koncentrálni: az ölelő kezekre, a gyermekeinkkel való játékra, kirándulásra, szabadban töltött időre. Lassuljunk le. Nyugodjunk meg. Szeressük egymást, és ne csak az ünnepekkor.

Boldog húsvétot kívánok mindenkinek!