Volt, aki mosolygott, más könnyekkel ért célba

A közös út kifejezés különösen friss értelmezést kapott az elmúlt napokban, hiszen XIV. Leó pápa első köszöntőjében is a keresztény élet lényegeként emelte ki az elindulás, a megérkezés, és a kettő között megtett út jelentőségét. Erre, a Pécsi Egyházmegyében minden közösségi megmozdulás során érvényesülő alapelvre hívta fel a figyelmet Felföldi László megyéspüspök is a zarándoklat kapcsán köszöntve a híveket.

Érdekes volt végignézni a Máriagyűdre megérkező zarándokok arcán. Gyakorlatilag minden résztvevő magán viselte a fáradság jegyeit, de hát kin nem hagyna nyomot a húsz egynéhány kilométer megtétele. Ugyanakkor talán nem tévedek, ha a derű és a békesség jelei mellett a teljesítmény megtétele feletti elégedettség is megmutatkozott a résztvevőkön - legyenek azok gyerekek, fiatalok, meglett emberek vagy időskorúak..

Kin, hogyan? Hiszen a zarándoklat, a Pécstől Márigyűdre vezető hosszú út sokak számára az egyéni lelki elmélyülés, a spirituális újraépülés lehetőségét hordozza magában. Mások pedig talán egyedül el sem indulnának, az ő számukra a lelki feltöltődés is a közösség tagjaként válik elérhetővé.

A zarándoklat közös útja minden résztvevőben az élet menetét is szimbolizálhatja

 Legyen az indíttatás ugyanakkor egyéni, vagy közösségi, az évről évre vonuló zarándokcsoport nem csak a pápa vagy a püspök szavai szerint szimbolizálja az életet. Az elindulást, a megérkezést, és a közben közösségünkkel megtett közös utat.