Pécsi reptér: nem lobog többé a szélben a szélzsák?

A pécsi Pogány repülőtér története fájó példája annak, amikor egy jó ötletet nem kísér megfelelő stratégia és hosszú távú tervezés. Egy olyan térségben, mint a Dél-Dunántúl, ahol a közlekedési infrastruktúra amúgy is gyenge lábakon áll, egy regionális repülőtér hatalmas lehetőségeket rejt/rejthetett volna magában. A reptér az elkövetkezendő időszakban gyakorlatilag teljesen kihasználatlan lesz. 

A közelmúltban még a nyári reptéri menetrendről írtunk

Alig pár napja még arról szóltak a hírek, hogy Münchenbe és Korfura is indulnak járatok Pécsről − igaz nem lett volna olcsó repülőjegy, de maga a lehetőség mégis csak adott egyfajta pozitív visszajelzést a reptér jövőjével kapcsolatban. Sajnos úgy tűnik, hogy korán örültek a baranyaiak: ugyanis az Universal Air légitársaság döntése nemcsak Pécsre, hanem az egész régióra kihatással van. 

A légiközlekedés nem csupán a nagyvárosok kiváltsága lehetne. A turizmus, a nemzetközi üzleti kapcsolatok és a logisztikai lehetőségek mind indokolttá tehetnék egy kisebb, de megbízható reptér működtetését. Pécs történelmi öröksége és egyetemi város jellege révén nemzetközi vonzerővel bír. Mégis, a legközelebbi használható nemzetközi repülőtér Budapesten van – Ferihegy két és fél óra autóúttal elérhető vármegyénkből, ráadásul a reptéri parkolás is horror összegbe kerül. Ez nem éppen versenyképes. A repülőtér hanyatlásához vezető okok összetettek, azonban ha nincs rendszeres járat, nem is lesz utas. A pécsi reptér ma inkább emlékeztet egy félbehagyott álomra, mintsem egy modern közlekedési csomópontra. Pedig ha valóban hiszünk a vidéki Magyarország felemelkedésében, akkor nem lehet minden szálat Budapestre fűzni. A decentralizáció nem csak szlogen kellene, hogy legyen – hanem cselekvés. A pécsi reptér újraélesztése nem csak lehetőség lenne, hanem kötelesség is, igény ugyanis bőségesen lenne rá.