Amikor tóba veszett Tigris tartotta lázban Baranyát

Évtizedek óta tartotta, s tartja a mai napig is magát az a szóbeszéd Baranya déli részén, hogy 1945 februárjában elmerült a Mattyi-tóban egy Pz. IV-típusú, német gyártmányú harckocsi. Arról nem szól a fáma, hogy a helyiek körében Tigrisként (ám valójában az egy másik típus) emlegetett tank a németeké vagy a bolgároké volt-e, mivel utóbbiak is használtak a háború alatt és után is egy darabig német gyártmányú harckocsikat.

Ami viszont tény, hogy a harcok 1944. november végi megszűnése után 1945 februárjában a németek indítottak egy ellentámadást a Dráva felől, amelyben Pz. IV-eseket is bevetettek. Valószínűleg ennek a harcnak a során kerülhetett a tóba a harckocsi úgy, hogy rászaladt az ingoványra, majd a vízre. Idővel szépen belesüppedt az iszapba, de – állítólag – sokáig látszott a szögletes tornya.

Ezt az eshetőséget nem tartották kizártnak a Hadtörténeti Intézet szakemberei sem.

Ugyancsak erősítette a feltételezést, 2008 márciusban a szakemberek egy igazi különlegességre bukkantak egy egykori erődben: egy olyan bunkerre, amibe harckocsi-tornyot építettek – éppen egy olyanét, ami állítólag a tóban elsüllyedt.

A Rákosi-rendszer „tetőpontján”, az ötvenes években kezdték el építeni a déli határszakasz védvonalát. A több száz kilométer hosszúságú, magyar Maginot-vonalnak is nevezett erődrendszer Baranyát is érintette. A jugoszláv, vélt fenyegetettség miatt a megyében is több bunkert, és más katonai létesítményt alakítottak ki.

A honvédelmi tárca kutatói még 2007-ben fogtak hozzá az erősség egységeinek feltérképezéséhez. Ennek során került a felszínre Matty közelében a Pz. IV-típusú, német harckocsi-torony .

A leletet azért is nagy becsben tartották a kutatók, mert ma már alig kerülnek elő viszonylagos épségben világháborús harckocsi-alkatrészek, másrészt a déli védvonalba is mindössze csak néhány ilyen szerkezetet építettek be.

A két és fél tonnás tornyot aztán egy óriási daruval kiemelték, s Budapestre szállították, ma a Hadtörténet Múzeum udvarán látható.

Márpedig ha a torony ott volt, miért ne lehetne egy egész harckocsi is – tették fel sokan a kérdést.

Amatőr kutatók is próbáltak a nyomára akadni, mígnem 2008-ban pécsi profi búvárok is belevágtak a kutatásba.

A Polipsó Búvárklub négy tagja izgalommal vállalta el a felkérést, ám a merülés során nem sikerült megtalálniuk a harckocsit, így a legenda legenda maradt.

A németek legsokoldalúbb harckocsija volt

Panzerkampfwagen IV-esnek, a II. világháborús német haderő legsokoldalúbb páncélosának tervei az 1930-as évek elején kezdtek megfogalmazódni. Sok kisebb széria és fejlesztés után az Ausf. H lett a legnagyobb példányszámban gyártott Panzer IV altípus. 1943 márciusától kezdték el gyártani, és a háború végéig szolgálatban maradt. A harckocsi frontpáncélzatát egy 80 mm-es páncéllemez alkotta. Az oldalsó páncélzat 30 mm, a hátsó 20 mm vastagságot ért el. Harci tömege 25 tonna, a hossza 7, szélessége több mint 3 méter, 1,2 méteres gázlón tudott gond nélkül átkelni. 1943 és 1945 között 3774 Pz.Kpfw. IV Ausf. H, a háború végéig összesen 8519 Pz. IV-es készült el.

(Képünk illusztráció.)