2021.11.02. 11:30
Egy kamasz fiút is eltaláltak a forradalom idején a megyeszékhelyen
Az ’56-os forradalmi események pécsi történései egyrészt jól követhetőek, másrészt viszont akadnak kevésbé ismert mozzanatok is. A Szabad Dunántúl október 31-i számában olyan lövésekről számolt be, amelynek egyik sebesültje egy 13 éves fiúcska, a másik egy addig nem ismert férfi volt – íjra a Pécsi Újság.hu.
Forrás: Régipécs
A Dunántúli Napló helyett 1956. október 31-én már a Szabad Dunántúl jelent meg. Annak 3. oldalán adott hírt az újságíró a fegyveres akcióról.
Kissé nehéz összerakni a mozzanatokat, azok alighanem csupán azok számára voltak világosak, akik abban a korban éltek. Az Államvédelmi Hatóság, a rettegett belügyi alakulat már nem létezett a leírt néven, de mindenki úgy emlegette őket. A fegyveresek a Széchenyi téren, vélhetően tömegoszlató célzattal adtak le lövéseket. Azok elől többen a Megye utca irányába menekültek.
Közöttük lépdelt Gyenge Antal, a Finommechanikai Vállalt munkatársa. Hozzá csatlakozott Farkas Zoli, Péter utcai legényke, mivel ő félt egyedül hazamenni. Azonban a börtön egyik ablakából valaki kikiabált, hogy forduljanak vissza. Mert a Kulich Gyula (napjainkban Papnövelde utca) felé haladva szerettek volna eljutni a Hunyadi (korábban Sztálin) útra. Alig hogy megfordultak, elröppent egy géppisztolysorozat is feléjük. A páros mindkét tagja megsebesült.
A férfit a bokájánál találták el, a srácot meg térdnél érte a lőszer. Elvonszolták magukat egy kapualjba, onnan hívtak nekik mentőt. Egészségügyi intézménybe kerültek, túlélték a támadást, felgyógyultak. Az ifjabbik két hónapig feküdt, ám megúszta az életveszélyes históriát.
A beszámoló itt be is fejeződhetne, ám akadt folytatása is. Ugyanis november 1-én, még mindig a Szabad Dunántúl hasábjain jelent meg egy helyreigazítás. Mert kiderült, Farkas Zoltán tévesen került be korábban a sajtóba, valójában Takács Zoltánról lett volna szó helyesen. Lakhelyeként a pécsi Antónia utcát adták meg.
Az eredeti szövegíró bement a börtönbe is érdeklődni a sötét ügy hátteréről. Ott azt a felvilágosítást kapta, miszerint ávósok (ÁVO: Államvédelmi Osztály) furakodtak be közéjük, az ő kezükben dördültek el a fegyverek.
Az atrocitással azonban a nyomtatott sajtó tovább nem foglalkozott. Gyenge Antallal mint szakszervezeti vezetővel még akadt dolguk a szerkesztőknek, de már egy teljesen más szövegkörnyezetben bukkant fel. Ha nem csupán névazonossággal állunk szemben, úgy 70 éves korában hunyt el, a Dunántúli Napló halálozási rovata alapján.
Sorstársa egyes internetes források szerint még él, a forradás ma is látható a lábán.
Halálosan megsebesítettek 21 embert
A történelmi korszakot részletesen tanulmányozta, majd meg is írta Rozs András nyugalmazott főlevéltáros, a Tanulmányok Pécs történetéből 20. kötetében, Az 1956-os forradalom és szabadságharc Pécsett című tanulmányában alaposan járta körül a témát. Ennek ellenére a sajtóban megjelent történetre nem tért ki. Igaz, az eseménysor nem végződött halállal. A szakembertől sikerült megtudni, a jelzett időszakban lőtt seb okán huszonegy fő hunyt el a baranyai megyeszékhelyen, illetve annak környékén. Az adat a halotti anyakönyvi kivonatokra támaszkodik.